A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
34 az első gyónás hogy jót tegyünk velük. Nem azért szeretjük őket, mert az a parancs, hogy szeressük őket - hanem: mert valóban szeretjük őket, mert magunk tisztában vagyunk személyiségük végtelen értékével. Lehet, hogy úgy tanultuk, hogy a keresztény erkölcsiségnek a parancsolatok képezik az alapját. De a katekizmusnak ez a beállítása a nyolc-tíz esztendős szellemi és lelki átlagfejlettségének szólt. Ez az, amit abban a korban megértünk: a jutalom reményét, a büntetés félelmét. De a felnőtt keresztény lélek ennél többet kíván. A "szeretet" az igazi indíték, a felnőttnek megfelelő motiváció, nem a "törvény". S ha már itt tartunk, azt is megállapíthatjuk, hogy ennek a szeretetnek a legbensőbb természetéhez tartozik, hogy "szabad", hogy nem lehet ránk erőszakolni. A szeretet "új parancsa" ebből a szemszögből nézve nem is parancs - inkább új fény, új értelem, új megvilágosítás, új inspiráció. Vegyük most az előzőkhöz hozzá a vallás-lélektan legújabb megállapításait az ember erkölcsi tudatának kifejlődéséről. Három szakaszról beszélnek manapság: a konvencionális előtti, a konvencionális és a konvencionálist követő fázisról. Az elsőben a "jó" megtevését, a "rossz" kerülését egyszerűen a belőlük származó előny vagy hátrány, jutalom vagy büntetés szabályozza. A négyéves gyermek azért nem csen el cukrot, mert tudja, hogy különben kikap. (A középosztály gyermekei statisztika szerint tíz éves korig vannak ebben a fázisban.) - A második, a konvencionális fázisban az erkölcsiség felismert forrása a "tekintély". Isteni parancs, iskolai szabályok, szülői rendelkezések szerepelnek ezen a síkon. A gyermek viszonylag elég tiszta fogalommal rendelkezik a "jó" és "rossz" vonalán. A 11 éves átlagszínvonal a konvencionális erkölcsiség ideje. A parancsok, rendelkezések "betartásának" erkölcsisége ez, ahol az előírások és parancsolatok nem a belső meggyőződés, hanem a tekintély alapján hatnak. - A harmadik fázis (konvencionális utáninak hívják) az ember erkölcsi személyiségének kifejlődését hordozza magában, Itt már arról van szó, hogy az erkölcsi elveket tudatosan magáévá teszi a személy és nem a külső tekintély, hanem a belső meggyőződés alapján cselekszik ezeknek az elveknek megfelelően. Ezen a síkon az is előfordulhat, hogy nem követik már a "tekintély" adta rendelkezéseket; akkor, ha az nincs összhangban ezekkel a belsőleg asszimilált és magukévá tett elvekkel. A bűnbánat szentségének vétele teljes értékében ebAz ember erkölcs! érzéke a lélek- tan legújabb megállapításai szerint három fázisban alakul ki.
