A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
6 tanúim lesztek... A tanúságtétel problematikáját érdekesen világítja meg az a gondolat, amelyik élesen rámutat az Üdvözítő eredeti szándékára, amikor azt állítja, hogy a tanítványokat nem azzal küldte útjukra, hogy "jó magaviseletükkel'1 tanúskodjanak Mellete, hanem kifejezetten az evangélium hirdetését tette feladatukká. Ez alól a feladat alól senki keresztény ki nem vonhatja magát - főként nem a missziósterületeken. Az evangélium jóhírének üzenete az a "tűz", amelyről Krisztus beszél s amely valóban és érthetően minden újonnan megtért lelkében izzik és apostoli módon mások "felgyújtására" vár. - Hogy az evangélium egy másik hasonlatával éljünk: az újonnan megtértek a missziós környezetben felfokozottan érzik, hogy "másoknak világító lámpássá" kell lenniök pogány környezetükben. Az apostolkodásnak és tanúságtételnek ebben a fajtájában a- zonban - mint manapság minden téren - előre átgondolt, tervszerű módon kell eljárniok a missziós egyházak híveinek. Ezért lényeges és elengedhetetlen, hogy a tanuságtétel a hierarchia és a laikusok közös akciója legyen. A második vatikáni zsinat óta missziósviszonylatban is világos, hogy egy nép életét csak a hívek aktív közreműködése révén - és nem egyedül a hithírdető papság munkájával - hathatja át igazán az evangélium szelleme. A missziósterületeken (legalábbis kezdet kezdetén) a hívek azok, akiket ezernyi szál köt népükhöz és környezetükhöz - a hithírdetők eleinte máshonnan jött idegenek. Az ú- jonnan keresztelt hívek értik meg igazán saját népüket. Problémáik az ő problémáik is. Keresztény hatásuknak, tanúságtételüknek is népük hagyományaihoz, szokásaihoz, kulturális színvonalához alkalmazottnak kell lennie, mert csak így lehet hatásos. Az újonnan megtért keresztényeknek - ezt is állandóan hangoztatja a zsinat utáni missziós munkamódszer - épp a tanúságtétel céljából nem szabad soha népüktől elzárkózniok, elkülönülniük. Csak ha nyíltak, csak ha "közvetlen közelükben" maradnak, várhatjuk el tőlük, hogy áthatják és átformálják idővel pogány környezetüket is. Az "élő" tanúságtétel ennek a pogány környezetnek tulajdonképpen egyedüli lehetősége a kereszténység megismerésére. Őket nem érdekli, hozzájuk nem jut el az evangélium - de megsejtenek Az evangélium hirdetése mindnyájunk közös ügye. Ez felfokozottan igaz a missziósterületeken.
