A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
az öregkor 47 szüksége lesz az öregekre. Jóságuk, okos türelmük, megértő mosolyuk bátorítás és megfizethetetlen útmutatás is a fiatalabb nemzedék számára. Sokszor, főként az özvegyi sorsba kerültek esetén, az ö- regség az egyedüllét, a magunkramaradás problémáját is hordozza. De ennek sem kell feltétlenül depressziós élményekkel járnia. Mert az egyedüllét is új távlatokat tárhat fel az emberi szív előtt. Érzékenyebbé tehet az Isten jelenlétének megtapasztalására, Es Isten az egyedüllét csendjében Az öregséggel jár az egyedüllét, a magunkramaradás élménye is. Ez fogékonyabbá tehet bennünket Isten felenléte és szava iránt. Ő a nagy csendekben szólal meg segyedüllétünk fgyáldás is lehet. szól rendszerint a lélekhez. I- gen, az öregség egyedülléte áldás is lehet. Rávehet arra, hogy az utolsó álarcot is levessük é- nünkről és szembenézzünk Igazi magunkkal. Felébresztheti azt a vágyat is bennünk, hogy végre meghittebb, bensőségesebb kapcsolatot keresünk a jő Istennel. Lelki életünk öregkori kiteljesedését mi sem mozdíthatja elő jobban, mint ha tudatosan belekapcsolódunk a Szentháromság titokzatos életáramába. Abba a szeretetbe, amely az Atyát a Fiúval, a Fiút a Szentlélekkel s a Szentlelket megint az Atyával kapcsolja egybe. Az Istenségnek ezt a legbelsőbb titkát Krisztus ismertette meg velünk s talán soha sem leszünk alkalmasabbak ennekátértésére, mint éppen az érett öregkorban. Életünk tapasztalatával magunk mögött j óbban hat reánk hitünknek ez a titka. Benne válik egészen érthetővé az a csodálatos vonása az életnek, hogy minél jobban átadjuk magunkat a szeretetnek, minél önzetlenebbül kiosztjuk énünk kincseit, annál biztosabban magunkra találunk. Az öregség olyan, mint a pusztai vándorlás: az ígéret földjére érkezés előtt. Sivárságában tűnik ki igazán a dolgok igazi értéke. A vagyon, a siker, a szépség, az egészség röpke és átmeneti jellege. De ez az éremnek csak egyik oldala. Mert éppen erőink lassú fogyása ébreszthet rá az örök élet, az Isten utáni őszinte vágyakozásra. Az örökkétartő jövő tudata viszont jelenünket is fénybe borítja s új értelemmel, új reménynyel tölti el öregségünket. Nem kell menekülnünk még a halál gondolata elől sem. Hiszen emberi megpróbáltatásainknak ez a nagy végsője, melyben Krisztus is osztozott, Vele való feltámadásunknak 0 bevezető aktusa. - Az öregség ezeknek a nagy i- gazságoknak megértésében emberré érésünk bol- ’i dogságot és békét árasztó befejezése lehet... [
