A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
42 a holland katolikusok vágyók gyűlnek össze. Ott lehet Isten igéjét úgy hirdetni, hogy az az egybegyűlteket egy emberként mozgassa meg; ott lehet úgy imádkozni, úgy énekelni, hogy az a közösség egybeforrt vágyát fejezze ki és ott lehet testvéri kötelékben az Úr asztalához járulni. Mindebből érthető, hogy miért fordul Hollandiában a lélek- gondozás a nagyobb és rideg plébániai formáktól a kisebb csoportok formája felé. Ennek az áramlatnak megvan a nagy veszélye; a sajátos kis exkluzív csoportok széttagolhatják az Egyház egységét. Nem az a veszély, hogy - mint konzervatív ellenfeleik ijedeztek - ezek a csoportok a skizmánál fognak kikötni, hanem inkább az, hogy a katolikusoknak egy minőségben jelentős csoportja egyházi kereteken kívül kíván majd keresztény életet élni. A jelenben ezt a veszélyt két tényező ellensúlyozza. Az egyik ezeknek a csoportoknak a józanul felfogott érdeke. Világosan látják, hogy a kereteken kívül épp e- gyik fő céljukat nem tudják majd megvalósítani; az egyház egészére nem lesznek hatással, ha kívül vannak az Egyházon. A másik tényező a püspökök lelkipásztori bölcsessége. Felismerték, hogy ezekben a kisebb keretekben a nagyobb keretek számára is hasznos kísérletek mennek végbe - s nem tagadják, hogy a kisebb közösségek valóban őszinte és igazi vallási megújulást hordoznak magukban. A püspökök türelme és jóakarata biztosítja ezenfelül azt is, hogy ezek a kísérletező közösségek is főpásztori irányításuk alatt maradnak. Akik a holland katolicizmus szenzációit hajhásszák, sokat hallanak a papság kríziséről. Nézzünk itt is a tények szemébe. Hollandiában tízezer katolikusra száz egyházi személy (papok, nővérek,laikus szerzetesek) esik. Ez az arányszám Németországban 47, Ausztriában 39, Svájcban 77, Belgiumban 79, Franciaországban 45, Spanyolországban 42. Ha ez a szám egy harmadával csökkenni is fog (a jövő valószínűségeinek vizsgálói ezzel számolnak), akkor is csak kevéssel lesznek Belgium és Svájc alatt és jóval felette maradnak a németeknek, franciáknak és spanyoloknak. Ami a papi és szerzetesi kilépések számát illeti, az évenként nem haladja meg a 2 százalékot. A kilépések egyik érdekessége még az, hogy nem annyira a lelkészkedő papság soraiból távoznak, mint inkább a szerzetekből. Nem érdekes, hogy épp a mozgalmas és újuló keresztény élet kellős közepében dolgozó lelkészek érzik meg kevésbé a papság krízisét? Buzgőságuk és alkalmazkodóképességük előtt csak kalapot emelheA holland katolikus papidtól nem megfellebbezhetetlen döntéseket kíván, hanem bátorítást; a megöl- dósok lehetőségének érzékel tété’ séf ésa lel ki ismeret ébrentartását az Egyház és az emberiség nagy feladatai felé.
