A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
hol ronfottuk elf 37 nek szinte mindazzal, ami eddig eszményi és természetes volt számukra s az effajta tusakodásból rendszerint nem a keresztény elvek kerülnek ki győztesen. Bár ilyenek esetében mindig megmarad azért a remény: majd megkomolyodnak. A kenyérkereset, a családi élet, a munka örömei és problémái majd lelohasztják fiatalos ficánkolásu- kat és visszákanyarítják őket a "normális" katolikus élet kereteibe. Az igazi gondot a "hippivé" alakultak okozzák. Az egymásra talált párok, akik azt hiszik, felfedezték az igazi szeretetet és az élet melegét, szépségét, és mint valami reneszánsz korából itt felejtő- dött Paolő és Francseszka, egymásbaolvadtan andalogják végig az egyetemi éveket. Az ekológia megszállottjai, akik vallásos áhítattal áldoznák oda az életüket természetes kömyezetünkbeszennyeződésé- nek megszüntetésére és levegőnk megtisztítására. Aggodalommal tölti el őket a népesség túlszaporulata, könnyet hullatnak az elevenen megnyúzott ártatlan főkakölykök sorsán és ugyanakkor érthetetlen módon semmi érzékük nincs az emberi magzat életének tiszteletben- tartásához. Ők okozzák az igazi gondot. Mert az ő esetükben nem múló hóbortokról van sző, hanem egy új életstílusről. Olyanról, amelyik egyszerűen tagadásba vesz mindent, amit találóan a középosztály értékskálájának nevezhetünk. S az ő szemükben korunk keresztény- ténysége is ehhez az értékskálához tartozik. Nincs semmi szégyelnivalőnk nekünk ezen a középosztálybeli értékskálán. De azt is meg kellene értenünk, hr9*y a kultúrának és civilizációnak más érvényes értékskálái is vannak, Ma ezt a múltnál jobban megértjük Ázsia és Afrika esetében - miére ne fogadhatnánk el a hippik esetében? Az Egyház sem mindig értette meg ezeket az értékskálákat. Hol tarthatna ma Ázsia és Afrika kereszténysége, ha a hithírdetők nem a 19. század polgári katolicizmusát exportálták volna a megtérésre váró népek közé... Ezek a hippik a mi bennszülötteink. Szokatlanok és érthetetlenek nekünk. Nem tudunk, vagy nem is akarunk segíteni rajtuk? Térjünk csak vissza egy percre Annánknak Isten szabad ege alatti esküvőjéhez. Annának és Rőbertnek egyedül ez a "szertartás a zöldben" olyan, hogy "mond is valamit". De képzeljünkcsakmelléjükegy jőszándékú papot, aki segíteni szeretne rajtuk. Mily reménytelen gyalogolásba kellene kezdenie a plébániairodáktől az egyházmegyei kancelláriákig, hogy engedélyt kapjon az asszisztáláshoz. Allturgia előírásaira, a szentségek diszciplináris szabályaira természetesen szükség van. De amikor ezek merevségét nem akarjuk semmiképen I
