A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-08-01 / 8. szám
Ambok és keresztények 27 Hódító hadjárataik első idejében a vallási türelem jellemezte az arabokat. (Mózest és Jézust prófétának tartották, az ó és újszövetségi szent imtokat elfogadták.) Később alakult ki az őket a köztudatban annyim jellemző vallási intranzlgencia s ennek a következménye volt az eredetileg keresztény őslakosság mohamedán hitre térése A mai a- rabok nagy többségben ezeknek az áttért keresztényeknek az utódai. A mai arab államok mind modem értelemben vett államnak tart- jákmagukat. Az izlámről azonban nem mondhatnak le. Sok évszázad beidegzett szokásait nem lehet máról-holnapra erőszakosan elvetni maguktól. Egy korszerű államnak viszont minden polgára számára egyenlő jogokat kell biztosítania s nem tehet különbséget vallási hovátartozásuk címén sem közöttük. A korszerű államnak a- lattvalői vallásszabadságát is tiszteletben kell tartania. Ehhez nemcsak a vallás szabad gyakorlása, hanem választása is hozzátartozik. Vagyis: a modern arab állam nem tilthatja meg mohamedán alattvalójának, hogy keresztény hitre térjen. Mindez azonban szöges ellentétben áll az izlám hagyományos tanaival. Az izlám szemében elképzelhetetlen, hogy megtűrt letelepültek (ezek a keresztények) egy és ugyanazon jogokat élvezzenek az igaz hiten lévőkkel (ezek az mohamedánok). Ha tehát a modem arab állam egyenjogúságot biztosít minden alattvalójának, akkor tulajdonképpen lemond arról, hogy az izlám állameszményéhez igazodjék. Az egy kalifafősége alatt egyesült eszményi izlám állam különben is régóta halott. Manapság csak nacionalista arab államok léteznek, ahol az izlám előírásait még tiszteletben tartják, de nem ezek a törvények az államjog egyedüli forrásai többé. Szaudi Arábiát, Yement és Afganisztánt leszámítva a polgári jogegyenlőség modern eszméinek - és más modern eszméknek is - behódoltak már ezek a nacionalista arab államok s Jordánt kivéve egyikük sem tekinti államvallásnak az izlámot. Az izlám hagyományaival való ilyetén szakítást az arabok azzal racionalizálják, hogy tulajdonképpen Mohamed eredeti gyakorlatához tértek vissza, aki Mekkából Medinába vándoroltakor egyezséget kötött az ottani zsidókkal olyan kijelentést téve, hogy egyedül a zsidók egyenrangúak az i- gazhitfíekkel. Azt persze elfelejtik, hogy a "próféta" hamarosan felmondta ezt az egyezséget és élete vége felé nyoma sincs benne a kezdeti vallási türelmességnek. A Korán 9. szúrája teljes egészében keresztényellenes hangú: "Addig kell velük harcolni, mígnem megalázva adófizetői lesznek a mohamedánoknak" (Korán 9,11).
