A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
38 hogy a Teremtő Isten tudta, hogy Fia, aki tőle örökkön születik, emberré lesz majd a történelmi időben, azt is tudta, .az összes csillagképek, bolygórendszerek tömkelegé, az évmilliók földi fejlődése, billió és bilió élőlénye között, hogy te is e földre fogsz születni. Nem hirdette angyal az érkezésedet? - Egy fiatal férfi, aki élettársul választott egy fiatal nőt, érzésük és akaratuk erejével eggyé váltak és szerelmük lángja megtermett: anyád a szive alatt hordozott. Minderről semmit sem tudtál, nem is tudhattál. A magzat fejlődik, apja életéből és anyja véréből. A csecsemő megszületik és semmit sem tud az élet csodájáról. Csak lassan-lassan szűrődik szemébe a fény, csak lassan-lassan vesz formát előtte anyja, apja, testvérei arca. Csak lassan kezd járni, már tudja, hogy lélegzik, hogy a szive dobog, már tudja, hogy: él! Felnőttél már annyira, hogy az élet csodáját felismered? És ebben a csodálatos élet-világban felismered a magad csodáját, a magad életét? - Nézz körül: ameddig szemed és szellemed ellát a Minden- ségbe! Fogd meg szüleid, testvéreid és a többi megszületett csoda kezét: az összes emberekét. És tárd szét karodat, emeld a kenyeret, az otthonodat, az utakat, a falvakat és városokat, a hegyeket és völgyeket, a síkságokat és tengereket, a folyókat és folyamokat a mindenség Atyja felé. - Az ő akaratából születtél. 3. AZ IDŐ ANYA-MÉHÉBEN Amikor a gyermeklány Máriában megfogamzott az Ige, ő sietve ut- rakelt, hogy meglátogassa rokonát és repeső szive boldogságát közölje vele. A szellem-isten Isten-embersége bizonyára a mindenség legvalóságosabb titka. Milyen titka vagyunk a Mindenségnek, te, meg én, "jelentéktelen" emberek? Jelentőségünk titok marad előttünk egészen addig, amíg szemünk föl nem nyilik a végső tisztánlátásra. Egészen addig, mig Isten szeme tükrén nem látjuk meg magunkat. Mert mi emberek, az idő anyaméhének fogoly-lakosai, azt hisszük, hogy azt értjük, a- mit magunkról megállapítunk. Tipegünk az Idő Méhében, át-átverő- dik a fény messziről, remény és bizakodás botorkáló utunk biztató társa. Nagyobb fények is villannak köröttünk, az Időbe befénylik az Időtlenség, megfürdünk a Hit fényében és lábalunk tovább az Idő át
