A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
4 " It fr £ n, a p " g art A ^ a A z ember szerzésre, gyűjtésre van beállítva. Két okunk is van, ami , birtoklási vágyunk határt nem ismerő kielégítésére sarkall. Az egyik a kapzsiság: megszerezni valamit pusztán azért, hogy azt is a magunkénak mondhassuk. A kapzsiságról azonban tudnunk il Iik h á r o m dolgot. Az elsői hogy a klasszikus keresztény erkölcsbölcselők ezt a szenvedélyt a főbűnök közé sorozzák (olyan bűnök közé, amelyek maguk is csak újabb bűnök forrásai). A második: Szent Pál kereken azt mondja, hogy a kapzsiság a bálványimádásnak egy formája: egyenlő azzal, mintha valaki hamis isteneket imádna. A harmadiki az igazi kapzsiság olyan beteg állapot, amit csak a kapzsi nem vesz észre magán - mindenki más látja... A hírvágy határt nem ismerő kielégítésének másik oka sokkal elterjedtebb és sokkal érthetőbb. A félelem ez. Félelem attól, hogy magunkat vagy a hozzánktartozókat egy szép napon minden anyagi támasztól megfosztva, ínségben találjuk. Arra ébredünk, hogy s e m m i n k sincsen... Az effajta félelem is pusztító erejű gyöngeségünkké válhat. Hogyan is mondja a mi Urunk? "Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bőségtől függ az ember éle* te" (Lk. 12,15). S amikor ezt az igazságot egy kis példával illusztrálja, a jövője tervén morfondírozó gazdag emberről, ebbe a kemény mondásba sűríti a tanulságot: "Esztelen, még az é j j el számon kérik lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire maradf (Lk.12,20) Az ember élete nem a vagyonban való bőségtől függi Ez nem a világ bölcsessége, bár igazvoltát nap mint nap a tapasztalat bizonyít ja.A kiegyensúlyozott keresztény magatartás mindig egy középső álláspontot vallo ft a földi javakat illetően. Nem rosszak ezek önmagukban, azért élhetünk velük, örülhetünk nekik. De néma sokaságuk arányában nő a bol- dogságunk - ezért ne beléjük helyezzük a reményünket... A mi Urunk érvelése mögött persze ott rejtőzik egy olyan magatartás, amelyről más alkalommal beszélt bővebben. Az isteni Gondviselés, re való feltétlen ráhagyatkozásé... A hegyi beszédben mondta:"Ne aggódjatok éltetekről, hogy mitesztek, vagy mit isztok... mibe öltöztök...Tudja mennyei Atyátok, (mire) van szükségtek” (Mt. 6,25-32). Tény az, hogy túlsók lelki energiánk pocsékolódik el a "holnap" i z- gaknaira. Pedig egyszer eljön az idő • úgy mint a példabeszéd gazdag emberénél - hogy nem lesz számunkra "holnap". S ugyan ki akarna leggazdagabb lenni . a temetőben?... ★
