A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-07-01 / 7. szám

48 mint olyant, hanem hogy "istenben" szeressük s benne az embereket is. A Lélek is arra ösztönöz és indít, hogy szeressük e z t a világot, de úgy szeressük, hogy tisztulásán, megváltásán munkálkodjunk és minden gazdag változatosságát Isten szolgálatába állítsuk. A kolosz- szai levél világáról van itt sző, amelyet Krisztus szőtt újra eggyé, "kereszten vérével" békített ki Terem tőjével (1, 20). A világot szeret­ni annyi mint az igazakat szeretni azért, hogy egyre jobban megszen- telődjenek (Jn. 17,18); annyi mint a bűnösöket szeretni, hogy megtér­jenek. Annyi mint imádkozni a békéért (Jn. 16, 27): a konkolyba vesző világ (Mt. 13,18) egységéért imádkozni. A keresztények egységének ügyén munkálkodni (Jn. 17, 22), hogy az embercsalád egyre inkább eggyé lehessen abban a teremtésben, mely - a római levél szavai szerint - "sóhajtozik és vajúdik" (8, 22) azon, hogy Isten gyermekeit az "új ég" és "új" föld" (Péter 2. lev. 3,13) hazájába vezesse. A zsinati konstitúciők (Gaudium et Spes, Lumen Gentium) és a missziós tevékenységről szőlő dekrétum egyaránt kiemelik a Szent­lélek Isten működését az Egyházban. Hitbeli ismereteinkegyensúlya szemszögéből viszont vigyáznunk kell arra, hogy a Szentháromság­ról szóló tanok ö s szhangj át meg ne bolygassuk. Erre vonatkozóan jő, ha szem előtt tartjuk, hogy a második vatikáni zsinat nem légüres térben játszódott, tanbelileg köti -és kötötte- a múlt. Nem tette ér­vénytelenné Nicea (325), sem Konstantinápoly (381) doktrinális hatá­rozatait. Arra is érdemes felfigyelnünk, hogy az 1439-es florenci zsinat a görögökkel folytatott vita eredményeinek leszűréseképena Szentlelket az Atyától és Fiútól mint egy principiumből eredezteti s ez nemcsak a nyugati elme szőrszálhasogatása volt. Tanok szemszö­géből ez azt jelenti, hogy a Szentlélek működése nem áll. ellentétber az Atya és a Fiú művével, nem szorítja háttérbe sem a teremtés, sem a megváltás nagy tényét. S az az Egyház, mely a Fiú alapítása és amelyben a Lélek tovább működik, ha kezdeteiben látszatra csak szellemi és lelki kapcsolatot tartott fenn tagjaiban, tulajdonképpen Krisztus Titokzatos Teste s mint ilyen, organikus, szervezettel ren­delkező, hierarchikus, Péter és az apostolok püspöki utódaira épült társulás is. Ennek a társulásnak a keretén belül megy végbe a Szent­lélek titokzatos működése. Az Apostolok Cselekedetei sejtetnek valamit ebből a titokzatos működésből. A pünkösdi vihar után a Lélek "lágy szellő" módjára, minden erőszaknélkül alakít és formál át szíveket és intézményeket. Az Atyától és Fiútól -mint egy és ugyanazon forrásból- származva folytatja a Szentháromság két másik Személyének művét. Jelenlétét és működését "az idők végezetéig" az Egyházban lelhetjük fel. ★

Next

/
Oldalképek
Tartalom