A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
2 Cser László S.J. A felhő es a fűé felhő a ruhád és tűz a szíved, így jelensz meg a világnak, mióta " ember lakja. Felhőből és tűzből szólt a hangod, felhő takarta és tűz emésztette elérhetetlen személyedet. Hiába nyújtunk kart, remegő ujjakat, hogy megérintsünk - felhődbe nyúlunk és tüzed éget minden utánadtá- rulő vágyakozásunkban. Bennünk lakik az Isten! Legmélyebb önmagunk a lakóháza! - kiáltjuk, és bár templomodnak valljuk magunkat, a templom szentélyében felhő és tűz terül. / Értelmünk homálya? A s zem csakkintfekvő színeket lát, az orr csak a virág illatát és az égő rózsa fanyarságát, a friss vetés és a bomlás gőzeit hozza be szentélyünkbe. Érintésünk csak hideget és meleget, érdességet és simaságot, csak anyagot és anyagirezgést közvetít. ízlésünk csak a föld ízeit tolmácsolja. Értelmünkho- málya a legélesebb látás, a legbiztosabb szaglőszerv, a legmegbízhatóbb tapintőérzés - hogyan lát, tapint, ízlel, szagol, érez, érzékel át a felhőn Valóságodig? Szívünk, ez a tűzhely az élet lángjait égi. Tudjuk, hogy Te raktad meg a tüzet, te gyújtottad, a te lángod ez az élet-lángolás, de Végtelen tüzed túl s ok az emberi szív kis tűzhelyének. Örök lángod Végtelen tüze nem fér ebbe a tűzhelybe. Mily kicsi az ember, hogy az Isten nem tud beleférni! Mily nagy az ember, hogy tudni, élni, tapasztalni akarja mindazt, ami a felhő mögött van, s szívébe hozná a Mindenség Örök Lángját. így szól a vágy és alázat, a lebírhatatlan szomjúság és éhség, a tűrtözhetetlen széttárulás a mélység és magasság felé, mikor azt súgjuk ügyetlen emberhangon, hogy: Isten! ★ M i atycftik /Imikor örök szellemléted egy teremtő pillanatában az anyagi vi- 7^% lágot teremtetted s az élet sorát élő sejtekben, növényekben, állatokban és emberekben megindítottad, Magad osztottad szét. Mint gondos szülő gyermekei képessége szerint vegetálni, érezni és gon*A "JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL" c. gyűjteményből
