A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6. szám

Az Oítálii^zentMgiiSÍ

keresztény ember Isten-imódosának központi jellegű cselekménye az 1 Eucharisztia, az Istennek bemutatott legméltóbb áldozat.

Napjaink keresztény világának egyik legszebb reményekre jogosító jelensége az a több oldalról is elindított kutatómunka, amely épp az Eucharisztiával kapcsolatban keresi a minden fél számára elfogadható értelmezést. Katolikus körökben viszont helyenként épp most kezdődik heves vitatkozás a vasárnapi Eucharisztia kötelező vagy nem-kötelező jellegével kapcsolatban. A jelen keresztény helyzetben ez elkerülhetetlen, bár sokak számára elszomorító is. Lesz, ami lesz... Arra mindenesetre kíváncsiak leszünk, vájjon növekszik-e ma jd az eucharisztikus imádás értékelése, megbecsülése azokban, akik csakakkorakarnak találkozni benne Krisztussal, mikor "hangulatuk és kedvük" is lesz hozzá.

Az Eucharisztia ételi Krisztus arra adta, hogy együk és igyuk. A nyugati világban, ahol az étel • ha drága is, de bőségben van, könnyen elfeledjük, mire is kell nekünk az eledel. De olvassuk csak el valamelyik Szibériát megjárt fogoly visszaemlékezését, egyszerre világossá válik e- lőttünk a híg leves és száraz kenyérdarab értéke. Az eledel az életben- maradás biztosítéka. Az Egyház liturgiája nem véletlenül kapcsolja az eucharisztikus témához Illés próféta kimerítő pusztai vándorlását. Isteni követ -angyal- hoz kenyeret és vizet a prófétának. Kelj föl, egyél -mondja• mert hosszá lesz az út. Ahogy aztán olvassukj "Fölkelt, evett és ivott s az ételtől megerősödve negyven nap és negyven éjjel gyalogolt, míg elért Hórebre, az Isten hegyére.” Nekünk is erőre van szükségünk földi vándorlásunk sokszor sivatagos útján, míg eljutunk az Isten hegyére. Hogy aztán hangulatban, érzelmekben is élvezzük-e az Eucharisztia eledelét - az megint más kérdés. De ennünk kell, mert hosszú út áll előttünk.

Az Eucharisztia jelenlét is; Emmanuel; Isten velünk. Ezt a tulajdonságát ma sokszor szem elől tévesztjük. Bár ez talán csak ellenhatás a múltbeli ferde sé gr e, amikor megelégedtünk azzal, hogycsak néztük, csak látva imádtuk, a jelenlétével teltünk csak el. Elfeledtük, hogy eledel. De ha ezen a ferdeségen javítani akarunk, ne essünk azért az ellenkező végletbe. A fogyókúra nem annyit jelent, hogy többé soha nem eszünk... Ne gondoljuk azért, hogy ma már "nem ke/l", "nem szokás", vagy "nincs értelme”, hogy egy Szentséglátogatás keretében imádjuk Ót.

Az Eucharisztia ajándék. Adjunk hálát érte a mi Urunknak. +

Tengerentúli olvasóinkhoz az utóbbi időben csak tetemes késéssel érkezik meg "A S z ív". Kiadóhivatalunk mindig hu- szadika körül adja postára a lapot. így nem miattunk késik...