A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
47 mikroba és baktérium? Miért a farkas és a többi vadállat? Miért a betegség, a járvány, az éhínség, a háború?" Két évezred kereszténysége szállt el felettünk s civilizációnk csak részben csökkentette e- zeket a szörnyűségeket. Mindig újra meg újra felütik fejüket s a háború köztük a legkitartóbb, mert "ember az embernek farkasa", saját fajtájára vadászik... Jőb panaszára az Ur egy kavargó vihar közepéből adott választ. Azt válaszolta, hogy O az emberek fölött áll, fenségében minr denkitől független. Ez nem oldotta meg, csak növelte az embert körülvevő titok botrányát. Az igazi választ Krisztus adja meg a szemvédő emberiségnek. A mi nemzedékünknek is, meg a Jóbot mégmi- utánunk is követő nemzedékeknek. Az ember misztériumára az "új ember" misztériuma a válasz. Azé, akiben ég és föld egységbe fonódik. Amikor a zsinat az örök és mégis mindig újnakhatő emberiség sorskérdéseivel foglalkozott, külön kihangsúlyozta, hogy az Egyház nem veheti hallatlanba korunk emberének panaszát, nem fordíthatja el tekintetét kortár sainak vágya és reménykedése elől soha. Az Isten képére alkotott ember az életre lett teremtve. Életre itta földön, életre odatúl is, a halál után. Értelme és szabad akarata révén Isten gyermeke; a kegyelem pedig szoros értelemben fogadott fiúvá teszi. Az ember misztériumára azonban csak Krisztus misztériuma derít fényt. Mert a szenvedés és halál talányára Krisztusban és Krisztuson keresztül találjuk meg a megoldást. Krisztus feltámadt halottaiból; halálával legyőzte a halált és bőséges életet adott nekünk. Mindaz, amit a zsinat a haladásról, a tudományról, a technológiáról, a világegyetem feletti uralomról, a teremtmények misztériumának meghódításáról mondott, igazi értelmét abban a kozmikus "színeváltozásban" kapja meg, amely avilágmindenségetKrisztus és az ember feltámadásának fénye révén éri. A megtestesülésnek ez a kiszélesített szemlélete viszont a bűn és a megváltás misztériumával elválaszthatatlanul egybefonódik. Az egész univerzum ’Vajúdik" s az ember, miközben saját misztériumát boncolgatja s a világmindenség és egyéni sorsa történetének értelmét keresi, nem utasíthatja vissza azt a magasságokból eredő hívást, mely Krisztus és az evangélium üzenetének figyelembe vételére készteti. A válasz erre a hívásra a lemondás nagy törvényét foglalja magában. De enélkül nincs is igazi nagyság. Jőb könyvének égető kérdéseire Krisztus a válasz. Az új Ádám, aki a kálvária-dombon meghalt és harmadnapra dicsőségesen feltámadt. T
