A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

30

Domicián császár uralkodása alatt (81-96) ismét véres üldözés szakadt a keresztényekre. Jánost magát is elfogták és a hagyomány szerint forró olajba merítették. Mikor azonban ez nem ártott neki, a Földközi tenger Patmosz nevű szigetére száműzték. Itt írta az Apokalipszis, vagy a Titkos Jelenések könyvét.

Domicián utóda, Nerva (96-98) kegyes volt a keresztényekhez és a száműzöttek újra hazatérhettek. Szent János is visszament Efe- zusba. Ott is halt meg valószínűleg 104-ben.

Már a jeruzsálemi zsinaton kitűnt, mekkora tekintélye volt az apostolnak a kezdődő Egyházban. Pál Szent Péterrel és Jakabbal az Egyház oszlopának nevezi őt egyik levelében. Ez a tekintély a többi apostol halála után még nagyobb lett. Az első század utolsó évtizedeiben pedig szinte kizárólagos tekintélynek örvendett, hiszen ő volt az egyetlen, aki azzal dicsekedhetett, hogy látta az Urat. De nemcsak hogy látta, hallotta is; három éven át vele járt-kelt, evett és -mint első levelében írja- kezével tapintotta az Élet Igéjét (1,1).

Neki jutott az a fontos szerep, hogy a jövő Egyházának hűségesen megőrizze és hamisítatlanul továbbadja az Úr tanítását és végrendeletét. A kereszténység oszlopos tagjait ő nevelte. Tőle tanult a híres Polikárpusz, a nagy Iréneusz püspök tanítója, meg a sokat emlegetett Papiász. A keresztény írók könyveiben ránk maradt őskeresztény hagyomány így törés nélkül visszavezethető Szent János a- postolra. O pedig a többi apostollal Jézus életének és tanításának leghitelesebb tolmácsolója.

Az emberi elbizakodás mindig káros hatással volt a szellemre. A büszke beképzeltség és magabiztos tudálékosság az igazság legnagyobb ellensége és veszedelme. A hit és erkölcs dolgában meg nem egyszer végzetes következménye lehet az öntelt okoskodásnak.

Ez a betegség szülte a hitbeli eltévelyedéseket is, vagy másként az eretnekségeket. Onnan ered minden eretnekség - jegyzi meg bölcsen az eretnekek hatalmas megcáfolója, Hiláriusz püspök - hogy Isten fölfoghatatlan természetét saját eszük kicsi mértékével mérték az emberek. Szegényes, véges értelmükbe akarták rekeszteni a végtelen igazságokat. S mikor nem bírtak a fényes mennyei világossággal megküzdeni, ítéletük homályos szemüvegén keresztül nézték és eltorzították a terem teilen F ényt.

Ha az evangélium fény, akkor az eretnekségek az árnyék és sötétség. Ha az apostolok hamisítatlan, tiszta hagyománya a kristálytiszta patak, akkor az eretnekségek a poshadt, zavaros állóvizek.