A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
35 lenlétét tudatosítja, az meg fog szabadulni ettől a rabságtól. Nem lesz képes az evilági dolgokat annyira nagyrabecsülni, hogy kiszolgáltassa magát ezeknek. Ez a szabadság döntő órákban megbecsülhetetlen érték, mert evilági kötöttségeinktől megszabadulva természetfölötti látásmódra és cselekvésre segít. 9. Ha megtanultunk imádkozva dolgozni és dolgozva imádkozni, akkor munkánk feloldódik az imában, mint só a vízben s egész életünk Istennel való együttélés lesz. Ha imádkozni fogunk munka közben és munka által, akkor munkánk istenszolgálat, Opus Dei lesz, mint volt Szent Benedek fiaié. így a világi élet nem lesz Istennek a- dottságunk akadálya. A világban is lehet tehát Istennek szentelt életet élni. így valósul meg bennünk a keresztény ember jellegzetessége, az Istennek-élés - egészen. A Tu adesto! által Isten jelen lesz életünkben, munkánkban, nemcsak vasárnap, de hétköznap is, s mi együtt élünk Vele. Eljön az óra mindegyikünk életében, mikor a középkori lovag imája - Tu adesto! - próbakő lesz számunkra. Akkor lesz az, mikor az élet olyan cselekedet elé állít, melynek lelkiismeretünk ellentmond. Mi lesz akkor, ha letérdelünk a döntés előtt, mint a harcosok a csata előtt, és érezzük, hogy a Tu adesto-t egy konkrét cselekedetnél vagy munkánál nem tudjuk őszintén kimondani, s megrettenünk Isten arcába tekinteni, mert érezzük, hogy most nem mint Segítőt, hanem mint Bírát hívjuk lelkűnkbe 1 Ilyenkor a Tu adesto azt jelenti: Légy mellettem, azaz ítélkezz fölöttem. Jajj, ha mégis megtesszük azt, amit Isten előtt titkolni szeretnénk. Hasztalan az ilyen eltitkolás, hasztalan a menekülés a világ zajába és kábulatába, mert Isten jelen van. O mindenütt ott van. Itt van, de jajj, az elkövetett bűn miatt nem velünk van s mi nem vagyunk most Ővele. Ennél nagyobb tragédia nem érhet bennünket. A legnagyobb csapás és veszteség ért, ami elgondolható: elvesztettük az Istent életünkből. S mivel Isten nélkül élni, boldognak lenni sem a földön, sem az égben nem lehet, azért minden törekvésünk és imánk az kell, hogy legyen: Tu adesto 1 Te légy velem! 10. A keresztény embernek legfőbb külrehatő ismertetője a kis és nagy szolgálatokban megnyilvánuló szeretet. A keresztény tanúságtevés nem nagy szavakban és fényes tettekben, hanem Isten jelenlétében végzett kötelességteljesítésben, munkában kell, hogy megnyilvánuljon. A keresztény tanúságtétel tehát nem nagy szavakban, hanem szeretetről tanúskodó tettekben kell, hogy kifejezésre jusson. Ha az Isten jelen van munkánkban, akkor az imádkozva dolgozó és dolgozva imádkozó keresztény a szeretet Istenének figyelő szolgája
