A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
17 nem lehet az Üdvözítő és az élet forrása. Tudjuk, hogy semmiféle tudomány nem valósítja meg soha az emberi eszményt, és hogy az ember számára a békét, az életforrást, az üdvösséget és az egész világ számára a létezés feltételét ezek a szavak és ezekben a szavakban való hit jelentik: 'Az Ige testté lett'..." Dosztojevszkij végülis nem az Isten halálát hirdette, hanem megjövendölte az ateizmus csődjét és - Berdiajev szavaival: "kimondta az 'eppur si muove'-t: Isten éli Krisztus feltámadtl" Uram, láttam, hogyan csapdossa a sötét és vad tenger a sziklákat. A hullámok sodra a messzeségből jött. Egyenesen, büszkén szökelltek, lökdösve egymást, hogy elérjék és túlhaladják az előttük hömpölygőket. A fehér tajtékok a sértetlen sziklákról nagy sietve visszahúzódtak, hogy új erővel zúdulhassanak rá. Másnap nyugodtnak és tisztának láttam a tengert. A hullámok messziről jöttek, simán, alig észrevehetően. Illedelmesen fogták egymás kezét, lárma nélkül siklottak és teljes hosszúságukban a homokra feküdtek, alig érintve szép habujjukkal a partot. A nap gyengéden becézte őket, s ők nagylelkűen verték vissza sugarait, szerteszét árasztva fényességét. — Uram, add, hogy mellőzzem a fegyelmezetlen indulatkitöréseket, fárasztanak és megsebeznek, anélkül, hogy az ellenséget eltalálnák. Irtsd ki belőlem a színészkedő haragot, mely rámirányítja a figyelmet, de hasznavehetetlenné gyöngít. Ne engedd, hogy gőgből másokat túlszárnyaljak, keresztülgázolva az előttem haladókon. Töröld le arcomról a győzelmes viharok sötét felhőit. Ellenkezőleg: engedd Uram, hogy olyan nyugodtan töltsem napjaimat, ahogy a tenger lassan az egész partot beborítja. Tégy alázatossá, mint amilyen a tenger, ha csendes szelíden közeleg, anélkül, hogy észrevétetné magát. Add, hogy bevárjam, hogy együtt emelkedhessünk, Hangolj össze a hullámok diadalmas kitartásával, Tedd, hogy minden meghátrálás alkalom legyen a felemelkedéshez. Add az átlátszó víz világosságát arcomnak, a hab fehérségéi lelkemnek, Ragyogd be életemet, ahogyan napod sugarai énekelnek a vizek felszínén. De főként ne engedd Uram, hogy ezt a fényt magam számára tartsam meg, add, hogy mindenki, aki felém közeledik, azzal a vággyal térjen haza, hogy a Te örök kegyelmed Michel Quoist: sugarában fürödhessen. Pápay Klára fordítása
