A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

12

lentést tesz néha. Ezután akármi is történik, nem merik majd jelenteni, félve a következményektől... Mert most azzal fog lázitani, hogy egy börtöntöltelék miatt kirúgták az állásából... Meg, hogy mint nekem mondta: az ispán ur kutyára bízta a szalonnát...- Nagyságos Kormányzó ur, hát éppen azért küldtem el, mert nem akarom kutyára bízni a szalonnát. Orosz József jó munkaerő, de nem becsületes ember. En tudom, amit tudok. Ha nem hunytam volna szemet tolvajlásain, ő is a rács mögött elmélkedne a világ dicsőségéről.- Hogy-hogy? - riad fel a főnöke.- Hát csak úgy, mert ő is tolvaj. Ez az uj munka erő, igaz, tolvaj volt, de megtért. Megtanulta a leckéjét. Érti a munkáját s nagyobb bizalmam van benne, mint az ilyen sunyi alakban, mint ez a besúgó.- Szeretném, ha igaza lenne - enyhül meg a kormányzó - de nem hallotta a régi közmondást, hogy "kutyából nem lesz szalonna"?- Azt én bizony hallottam. Dehát ha két lator közt kell választanom, én inkább a megtért latort választom, mint a másikat, aki még Urunkat is dorgálta, hogy nem szabadítja meg magát meg őt is...- No, - gondolta a kormányzó ur, - az öreg ispán a maga nemében bölcsebb ember, mint én magam. Ezért hát jóváhagyta az intézkedést.

Eltelt egy kis idő azóta. A szezonmunkások lassan szétszéledtek, de arárósi legény, azOláhBandi, mert igy hivták, megmaradt végleges helyén. Néha-néha a kormányzó meg is kérdi az ispánt:-Noaztán eszi-e a kutya a szalonnát?- Már nem, kormányzó ur, mert ez egyszer: a kutyából jó szalonna lett.

Hódolat a gondviselő Isten előtt HÁLA LEGYEN

mindenért, amit adtál,

mindenért, amit megakadályoztál,

mindenért, amit elvettél,

mindenért, amit megengedtél,

mindenért, amit megelőztél,

mindenért, amit megbocsátottál,

mindenért, amit nekem készítettél,

a halálért, melyet nekem választottál,

a helyért, melyet nekem a mennyben készítettél,

hála legyen, hogy a Te örök szeretetedre rendeltél.