A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
20 Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy a keresztény egyszerűség, ártatlanság nem egyéb, mint a keresztény szeretet. Egy más, talán valamivel pontosabb kifejezéssel így is mondhatjuk: az egyszerűség az a talaj, az a légkör, ahol a szeretet kivirágozhat; kibonthatja legfőbb megnyilvánulási formáit, a szolgálatkészséget, az önzetlenséget, a türelmet. Szükség van-e ezek 'után még okosságra, ravaszságra? Miért és hogyan kell a galambot összehozni a kígyóval? Válaszunkat megint csak a keresztény élet központi témájából, a szeretetből kiindulva adjuk meg. Már eddigi fejtegetéseinkből eléggé kitűnik, hogy az evangéliumi egyszerűség nem azonos valami bárgyú, együgyű jólelkűséggel vagy a könnyen meghatódó érzékenységgel. A türelem, a szolgálatkészség körültekintést tételez fel. Az e- vangéliumból világos, hogy az embernek használnia kell az Isten által rendelkezésére bocsátott világot, és használnia kell az eszét is. Az evangéliumból továbbá az is világos, hogy Jézus nem gondolta sem a kígyó okosságát, sem a hűtlen intéző ravaszságát a szó rossz, gyűlöletes; értelmében. Erre a szövegmagyarázati részletproblémára különösebben nem térünk ki, inkább a kérdés pozitiv oldalát nézzük. Jézus személyében és tanításában a szeretettel párosult óvatosságnak, okosságnak, ravaszságnak számos példáját látjuk. Gondoljunk arra, hogy bizonyos kényes helyzetekben hogyan válaszolt, milyen magatartást tanúsított. Amikor például megkérdezték tőle: az az asszony, akinek egymásután hét férje volt, melyik férjének lesz a felesége a feltámadáskor? Vagy amikor megkérdezték tőle: szabad-e adót fizetni a császárnak? Ismét máskor azt kérdezték, mit szól ehhez az asszonyhoz, akit éppen most értek házasságtörésen? Ilyen kérdésekkel sarokba akarták szorítani. Jézus azonban kivédte magát; ugyanakkor mindenkinek és mindennek teljes igazságot szolgáltatott, és megőrizte a szeretet kristályos tisztaságát is. A szentektalpraesett természetfeletti bölcsessége néha csodálatosan hasonlít Jézuséra. Jeanne d*Arctól megkérdezték: Biztosra veszed, hogy a kegyelem állapotában vagy? A leány tudós vallatóinak így felelt: Ha nem 'vagyok, Isten adja meg, hogy legyek; ha a kegyelem állapotában vagyok, Isten tartson meg benne. Az ilyen tanulságokat mindnyájunknak át kell fordítanunk a saját életünkbe. Jézus megígérte, hogy okosságunkat a Szentlélek kegyelme táplálja. Ha pedig megszorulunk, mint például üldözés idején, akkor különösen is gyorsan és hathatósan megsegít.