A Szív, 1972 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
I Cser László, S.J. JEGYZETEK AZ ÉLETRŐL AZ EMBER ÚTJA A Föld tengelyében a Megváltó keresztfája áll. Rászegezve a- gonizál Krisztus és benne az egész emberiség. A Fa - mely hasonlatos a biblikus édenkerti fához - magán tartja a jó és rossz tudás összes gyümölcsét. A negativ, a pusztuló, a büntetett, a múlandó, a halódó, az elpusztuló életet. És a remény, a bizalom, a bűnbánat, az emelkedés, a hit, az örökélet gyümölcsét. A keresztfa vertikálisanbelefúródik a földbe és belekapaszkodik az égbe. Összeköti az Örök Eletet a Múlandó Élettel. A kereszt karja széttárul és magába öleli az egész megváltásra szomjazó teremtést. Magába öleli az egész Emberiséget. A múltat az első emberektől, a jövő embereit az utolsó földre születő emberig. A kereszt minden szára négy oldalról fut egyetlen Központba, Krisztus szívébe, az isteni szeretet kellős közepébe. Az áldozat sze- retetében találkozik, ismerkedik, lesz eggyé Isten és Ember. Ezen a kereszten, Krisztus keresztjén lettünk egészen emberek: Isten gyermekei. Az ideiglenes Otthon, a vándorút ezen a kereszten ér haza, az Örök Otthonba. Ez az elalélt, kínszenvedő, haldokló és egy pillanatra elhaló emberi test magába foglalja, magához vonzza, magába temeti, a maga halálába halasztja az egész teremtett világot. Az időtlenség színe előtt csak egy pillanatra. Mert ez a test nem a végleges pusztulás teste. Az Élet Szíve újra dobban benne. Dinamikus ereje szétárad a teremtésbe. Mint megnyitott bordái közül a szívevére patakokban, folyam okban önti el az egész teremtést. Élettel. Űj élettel. A múlandóságból és örökkévalóságból eggyékevert új élettel. A föld színén virágzik, zöldéi, terem a vegetáció. A föld színe alatt mint egy emberi test bordázata, kém ényen húzódik a föld kőzete, érce. Mélyebben melegen, forrón lobog a Föld belső tüze. A föld szintjén az emberi élet, az emberi sóvárgás, az emberi remény, az emberi magáraismerés, az emberi Istenreismerés, a hit fénye, a remény sóhaja és a szeretet szívdobogása lüktet.
