A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-12-01 / 12. szám

24 P. Király István, S.J. A szentmiseáldozat és a szentáldozás az a nagy eszköz, amely által Jézus a világ végéig közölni akarja az emberekkel a szeretet ajándé­kát. De nemcsak szeretedet adnekünk, Jézus az Oltáriszent- ségben, hanem össze is akar bennünket gyűjteni, kötni, forrasztani, hogy egy népet, egy testet, egyházat alkossunk mindnyá­jan, akik hiszünk benne és testét esszük és vérét isszuk. Az Úr Jézus felejthetetlen szavai között van egy, amelyik leginkább kifejezi, miért élt, szenvedett és halt meg ezen a földön. Az utolsó vacsorán hangzottak el ezek a szavak, amikor a Mester tanítványai­ért és híveiért imádkozott. A szentírásmagyarázők az "egyház egy­ségéért való imának" szokták ezt nevezni, mivel az ima legfőbb, ötször is megismételt kérése az, hogy "egyek legyenek"az apostolok, és a hívek. Az Üdvözítő nyilvános működése folyamán fokozatosan kinyilat­koztatta szívének ezt a legforróbb óhaját, végső szándékát, célját. Már a jó pásztorról szóló példabeszéddel elárulta, hogy egy akolba és egy pásztor vezetése alá akarja terelni az embereket. Még életét is feláldozza azért, hogy ez az egység megvalósuljon. (Ján. 10, 15-16). Öt nappal szenvedése előtt pedig ezeket mondta; - En pe­dig, ha fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok... E szavával nemcsak azt jelzi, hogy kereszthalállal fog meghalni, ha­nem azt is kifejezésre juttatta, hogy áldozatával össze akar- ja gyűjteni, és magához akarja vonzani az embereket, faji, tár­sadalmi és nemzeti különbség nélkül. (Ján. 12, 32-33). Szent János evangélista, aki legjobban ismerte az Üdvözítő szívének titkait, azért hangsúlyozza: - Jézus meghalt, hogy Isten szétszórt fiait egybegyűjtse (Ján. 11,52). Tanítványait is arra hívta a Mester, hogy munkatársai legyenek ebben az egyesítő munká­ban, összegyűjtő munkában ezekkel a szavakkal: - Gyertek, köves­setek és én emberhalásszá teszlek benneteket... (Mk. 1,17). Jézus "EGY KENYÉRBŐL ESZÜNK..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom