A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
6 Mi vadócok, az önzetlen szeretetre életképtelenek Jézus nagyszerű életében részesülünk. Magához von, egészen, átjár kegyelmének gazdagságával és egész valójával. A keresztségtől kezdve újjászülettünk és az isteni élet gazdagsága fejlődik ki bennünk. Ez addig fokozódik, míg elérjük a jézusi élet teljességét, együttműködésünk arányában; az életmódban, lelkűiéiben, az evangéliumi tanácsok szellemében... Mindent tegyünk meg tehát, hogy ez az isteni, jézusi élet bennünk megerősödjék, egész életmegnyilvánulásunk, főképpen Isten és felebarát iránti szeretetünk minden mozzanatában krisztusi, önzetlen, értékes és szent legyen. Azonosulásunkkal célközösség is kibontakozik bennünk. Célunk nem lehet más, mint ami Jézusé volt. Ez pedig a szeretet győzelme minél több lélekben. Isten országának lendületes fejlődésén át az Atyának dicsősége. Ez akkor teljesül, ha minél többen azonosulnak Jézussal; ha Jézus Krisztus megdicsőül bennünk és általunk. Jézus a maga egyéni személyében nem nyerhet több dicsőséget, mint amennyit elnyert kereszthalálával, föltámadásával és dicsőséges mennybemenetelével. De fokozódhat dicsőséges Testében, egyházában, mibennünk. Minél többen, minél teljesebben azonosulunk vele, annál inkább fokozódik Jézus megdicsőülése bennünk és a világtörténelemben. Ezzel sokat nyer az Atya külső dicsősége is. Nem állhat előttünk más szebb és szentebb cél ennél. Ennek a szent és fönséges célnak kell alárendelnünk minden egyéni kis apró törekvést. Ennekteljes tudatosítása és valósítása mérhetetlenül megkönnyíti küzdelmünket, de sikereinket is. Vállalkoznunkkell a sorsközösség teljességére is, amelyet Jézus így fogalmazott meg; - Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Miattam helytartókés királyok elé hűre ólnak. .. (Mt. 10, 24.18). Viszont így imádkozik mennyei Atyjához; - Atyám, akarom, hogy akiketnekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet(Ján. 17, 24. )Minden azért, mert Jézussal nekünk is részesülnünk kell korunk megváltása miatt Jézus szenvedésében, mi is társmegváltók vagyunk. Egyébként is Jézusban annyira hozzátartozik az áldozatvállalása, a kereszthordozás, hogy nemcsak saját életétől elválaszthatatlan ez, hanem Titokzatos Testétől sem. Mindez hozzátartozik a hasonulásunk teljességéhez. Csak akkor bontakozhat és teljesülhet ki egységünk Jézussal, ha teljes egységbe, élet, cél és sorsközösségbe lépünk vele, ha vállalunk mindent, amit O kíván bennünk megélni.
