A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
44 pedig nem lehet venni... - Alig tudtam palástolni izgatottságomat, s alig tudtam kivárni az estét, mikor megmutathatom Petroffnak a kincseket, amiket hoztam. Mikor besötétedett, odahajtottam házuk elé. Gondosan körülnéztem, hogy üres-e az utca, s bevittem hozzájuk az első doboz szentírást, amit még sok doboz fog követni az évek folyamán. Petroff és felesége nem tudták mi van a dobozban, a kíváncsian várták, hogy kinyissam. Kivettem egy szentírást és Petroff remegő kezébe tettem. Egy másikat feleségének adtam.- Es mi van a dobozban? - kérdezte Petroff.- Még több. És még több kinn a kocsiban! Petroff behunyta szemét. Szája remegni kezdett §s nehezen tudott csak uralkodni érzelmein. De lassan két könnycsepp csordult ki a szeméből, s rácsöppent a kezében tartott szentírásra. Petroffal együtt azonnal útnak indultunk, hogy bejárjuk egész Bulgáriát és ellássuk szentírással azokat a templomokat, amelyekben legnagyobb volt az ínség. A kormány azzal okolta meg a Biblia elnyomását, hogy annak nyelve régies és azért visszatartja a népet a művelődésben. Az Ortodox Bulgár Egyház az állam egyik szervévé vált. A pátriárka dicsérte a kormányzatot , minden hivatalos beszédében, amelyeknek semmi közük sem volt Isten Országához. Az igazi hívők titokban tartották az istentiszteletet. Egy ilyen titkos templomhoz vezetett el Petroff. Egy órába telt, míg tizenkét ember összegyülekezett. Egyenként jöttek, nagy időközökben, nehogy valaki észrevegye a gyűlést. Este fél nyolckor került ránk a sor. Egy lakóházba mentünk, s a harmadik emeleten kopogtatás nélkül nyitottunk be egy lakásba, miután körülnéztünk, hogy nem lát-e valaki. Csak egy kis villanykörte világította meg a szobát. Az ablakokra pokrócokat tettek. Senki sem beszélt. Tízpercenként érkezett egy további hívő. A jelenlévők egy asztal körül ültek és lehajtott fejjel imádkoztak a gyűlés biztonságáért. Nyolc órakor Petroff halk hangon bemutatott engem s utána tolmácsolta üzenetemet. Húsz percig beszéltem, s utána kicsomagoltam egy szentírást és átnyújtottam nekik. Meglepetésükben egyesek hangosan felkiáltottak, majd ijedtükben szájukra tették kezüket. Az emberek hálásan ölelgettek, s boldogan adták kézről-kézre a Bibliát. Hosszú ideig maradtunk még együtt, s utána megint egyenként, vagy kettesével eltávoztak a jelenlévők. Volt közöttük egy óriás termetű férfi, akit Abrahámnak hívtak. O is nyugdíjas korban volt már és Petroffal együtt azon fáradozott, hogy a szentírást nélkülöző templomokat felkutassa és segítse. A hegyekben egy sátorban lakott felesé
