A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

38 Rövid imádság után nyomozni indulunk. Becsengetünk a plébánia- épület 1670-es évszámot viselő kapuján. Idős asszony nyit ajót, ép­pen a reggelit viszi tálcán a beteg plébánosnak. Tegnap óta a sek­restyés is ágynak dőlt. Mit kezdünk magunkban? Megnyugtatjuk: harcedzett misszionáriusok vagyunk, megjártuk Kanadát, Ausztráli­át, tudunk segíteni magunkon, csak egyszer bent legyünk a sekres­tyében. (Igaz, most csak a szomszédból, Jugoszláviából jövünk, de hát így nagyobb a tekintély...) Erre átvisz a szomszéd épületbe, ahol a kis kegytárgybolt mellett egy másik néni fogad. - "Frauenarbeit- schlechte Arbeit" - mente­geti szolgálatát előre is szemmel láthatólag mitsem tudva még a Zsinatnak a nőkről vallott korszerűbb felfogásáról az egyházi szol­gálat terén... Mi közben schillingjeinketkeresgéljük össze, hogy "foghatóan" is viszonozhassuk szívességét. A sekrestyeajtő feltárul, előkerülnek a miseruhák... A néni aztán eltűnik, úgy látszik, nem érdekli túlságosan a mise. Ministránsunk, kórusunk és "népünk" egyszemélyben magyar kísérőnk lesz, aki közben már bevette magát az oltár melletti hatalmas gót stallumba. Ünnepi díszben vonulunk ki az oltárhoz. Ostromló magyarokat látott már ez a hely - a bejárat mellett függő hatalmas megfekedett kőgo­lyóbist a hagyomány szerint Mátyás király ágyúja lőtte ki; - zarán­dokló magyart is bizonyára eleget, de hallott-e vajon már a Szűzanya itt hatodfél százada magyar misét? Aligha - hiszen mi is úgy hoztuk magunkkal a szövegeket, a változó részeket hirtelenjében lefordítva. Talán azért is mosolyog le ránk olyan bátorítóan, hogy "mondjátok csak jó magyarjaim, István fiam nyelvén..." Milyen mély értelem­mel telik meg egyszerre; az egyháztanítők egyszerű "közös- mise­szövege, a szentlecke szavai; - "hirdesd az evangéliumot, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel... maradj mindenben meggondolt, vi­seld el a bajokat, töltsd be szolgálatodat... " Meg a föld sójáról és az égő lámpásról szőlő evangélium. Igen, sokfelé jártunk az Úr kö­vetségében, honfitársak és idegenek között. De most idegen földön is otthon vagyunk, mert Édesanyánknál vagyunk. Tőle kérünk erőt további munkánkhoz. Felajánláskor derült ki, hogy a néni elfelejtett korporálét adni ne­künk. A sekrestye fiókjainak alapos felforgatása végül is a kívánt eredményhez vezet. És elhangzik hármasban: - Szent vagy, szent vagy, szent vagy, mindenség Ura, Istene..., utána a koncelebrált átváltozás szavai. A feláldozott Krisztus itt van előttünk az oltáron, és mi eléje tesszük minden magyar örömét, gondját-baját. Aztán a

Next

/
Oldalképek
Tartalom