A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
26 fényben ragyog föl ezekben az írásokban; Jézus Krisztus alakja egyre csodálatosabb méltósággal rajzolódik ki mögöttük és kinyilatkoztatásának pazar gazdagsága elkápráztatja a legvakmerőbb álmainkat is. Az Ószövetség első könyvei az ígéretnek derengésében íródtak. A próféták már a megsejtett jövendő dicsőség hajnalhasadása felé fordítják vágyakozó tekintetünket. Az evangéliumok végre megfejtik a titkot; Jézus Krisztust. Az azonban csak a kezdet; a látás mostkövetkezik igazán; Az igazi fény csak ezután lesz igazán láthatóvá; "in lumine Tuo videbimus lumen; Krisztus fényességében kezdtük látni igazán Azt, akiről írvai van, hogy megközelíthetetlenfényességben lakik, sőt maga a Fény és világosság; a háromságos Egy Isten... (35. Zs., I.Tim. 6,16; I. Ján. 1,5). -Szent Pál levelei is ennek az isteni Fénynek a sugaraival íródtak; Jézus Krisztus titkairól, a megváltás egyetemes, ingyenes voltáról, a megigazulás fölfoghatatlan kegyelméről, az egyházról, Jézus Krisztus titokzatos Testéről; az Atyával - Fiúval és a Szentlélekkel való titokzatos szeretetközösségről (ennek munkálóiés jelképei a szentségek, mindenekelőtt a keresztség, a bérmálás és főképp az Eucharisztia) s nem utolsó sorban a föltámadás dicsőségéről. ¥ Szentjános a második tanítvány, akiben még egyszer és utoljára föllobban a sugalmazott kinyilatkoztatás isteni fényessége. Ennek az utolsó föllobbanásnak a tüze olyan erős volt, hogy a jövő sötétsége is fölszakadt; a Titkos Jelenések könyve a Szentlélek fényszórója az egyház megdicsőülése, a mennyei Jeruzsálem irányában. Jánossal lesz teljes az a kép, amelyet Isten Abrahámban kezdett el festeni. Ott még csak halvány, nem egyszer kusza körvonalak, árnyékok voltak csak láthatók; Isten szavának biztos, de homályos 'vonalai. Itt azonban már tiszta, friss, éles képek beszélnek hozzánk Isten Igéjéről, aki testet öltött magára és közöttünk lakozott (Ján. 1,14). Természetesen ezek is csak képek végeredményben. Az eljövendő valóság képei. Ezt a valóságot a Szentlélek, az isteni művész, a mi hiányos, tökéletlen, elégtelen, földies festékeink aranyos, ezüstös, piros, sárga, zöld, fehér és kék színeivel volt kénytelen megfesteni. Különben nem tudnánk fölfogni az Isten dolgait... A következőkben tehát Szent Pálról és Szent Jánosról fogunk bővebben szólani.
