A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
II Talán Isten valóban azt akarja értésemre adni, hogy más területen kell dolgoznom, mint ahogy valaki az első gyűlésen felvetette. Üzemi munkámat örömmel végeztem, de lelkem mélyén mindig úgy éreztem, hogy igazi tehetségem a tanításhoz van... Teltek a hetek. Közben a csoport többi tagjainál is mutatkoztak eredmények. Az egyik asszony visszaállította jóviszonyát szomszédjával. Egy férfi, aki céltalanul ragaszkodott foglalkozásához, jóllehet nem szerette, elhatározta, hogy munkát változtat. Felesége belenyugodott egy kedves hozzátartozójának elvesztésébe, és kiemelkedett hosszantartó búskomorságából. Közben Bob feleségével együtt ellátogatott nővéréhez, aki abban a városban lakott, ahol Bob az egyetemet végezte. Bob sógora tréfásan felvetette: - Miért nem vállalsz állást az egyetemen? - Bob azonban komolyan vette az ajánlatot és elhatározta, hogy felkeresi az egyetemet. El is ment s miután ott több beszélgetés után kiderült, hogy egy fontos osztály vezetője épp nyugdíjba megy és Bobnak minden képesítése megvan arra, hogy helyét betöltse. Bob örömmel vállalkozott rá. Utána beszámolt a csoportnak arról, hogy az események láncolata miként vezette el őt az egyetemre. - Biztosra veszem, hogy Isten irányított engem oda éppen a kellő időben - fejezte be. Feleségén azonban látszott, hogy nem osztja férje lelkesedését. Néhány nap múlva elárulta nekem, hogy nagyon megszerette jelenlegi lakását és itt szerzett barátait, és nagyon nehezére esik innenelköltözni. Az utolsó gyűlésre sem akart elmenni, annyira fel volt indulva. Imához sincs kedve, sőt még beszélni sem akar minderről. Férjének sem szólt róla, de ő sejti, hogy valami nincs rendben. Biztattam, hogy amily őszintén nekem elmondta mindezt, mondja el imájában Istennek is. Megtette. Mindketten megtanultuk ebből, hogy gyakran amikor Isten irányítását kérjük, tulajdonképpen jóváhagyását szeretnénk elnyerni ahhoz, amit mi tervezünk. Vagy legalábbis kikötéseket teszünk. Istennek azonban nagyobb tervei vannak velünk, és az ilyen korlátozásokat nem veszi tekintetbe. O sokkal jobban tudja irányítani életünket, mint arra mi képesek volnánk. Szomszédomnak is nagy megerőltetésébe került, míg így tudott imádkozni: - Istenem, azt akarom családom számára, amit Te akarsz. Akárhová hajlandó vagyok elmenni. Lehet, hogy nem lesz kedvemre, de bízom abban, hogy Te tudod, mi a legjobb számunkra...
