A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-11-01 / 11. szám
I A KATOLIKUS EGYHÁZ HELYZETE A VILÁGBAN Pedro Arrupe, jezsuita generálisbeszéde az 1970-es trieri 0 Katolikus Napon. A szobámban van egy kép a földről, amelyet az űrutazás alatt készítettek. Valőszínűtlenül élesek körvonalai. Lowell űrhajóstól kaptam ajándékba. Gyakranemlékeztet ez a kép arra, hogy ma mind a kettőre szükségünk van. Szükségünk van a helyi problémák éles látására, de éppenúgy tudnunk kell az egész világra kiterjedő tekintettel rangsorolni őket. Meg vagyok győződve, hogy csakis ennek a látásnak van igazán jövője. Az egyház helyzetét a mai világban lényegében két tényező határozza meg; magának az egyháznakbe 1 s ő helyzete, és m odern világunk különleges helyzete. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a területek nem elszigetelten fekszenek egymás mellett, hanem szoros kölcsönhatásban állnak. Az egyház belső helyzetét a világban ma mélyremenő hitbeli válság és hitbeli bajok jellemzik. Viszont éppen a világegyházat tekintve feltűnő, milyen különbözők ezek eredetükre és kifejeződési formájukra nézve. A világ egyik részében ezeknek oka a társadalmi élet alapjának szűkülése és az apostoli tevékenység korlátozása. Csodálattal tele állunk ezeknek az embereknek hitükről való tanúságtétele és hitükhöz való hűsége előtt. Más a helyzet a nyugat technikailag magasan fejlett világában. Itt a szekularizált világ tényére bukkanunk. Olyan világ ez, amelyben az emberalkotta vagy emberektől felfedezett technikai és gazdasági törvényszerűségek adják meg az alaptónust. A nem-anyagi értékek irányában feltörő kérdéseket és szükségleteket ez a szekularizált világ látszólag e világonbelül elégíti ki; képzéssel, eltereléssel, szétszórással és bizonyos körülmények között doppingolással is. Itt tehát nem történik meg többé a viszonyulás Istenre. Ehhez járulhat, hogy ez nagyon is konkrét erkölcsi okokból nem kívánatos, vagy többé nem is lehetséges.
