A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

A FÉSZKŰ KV ESZTETT MADARAK....

1

(Cser László, S.J.)

Nyaralásunkra holtfáradtan indulunk. Talán ötpercre tőlünk, a házunk mögött a dombon a pázsitszőnyeg zöldje lusta, pihentető riogatással fogadna és elfelejtetné az egyévi loholást, - mögöttünk maradna az, csak néha-néha térne vissza mint valami rossz emlék...

Helyette őrültségbe dobjuk magunkat. El határozzuk például, hogy augusztus ide vagy oda, Olaszországba megyünk nyaralni. Megvettük jegyünket, becsomagolunk (mindig kétszerannyi holmit, mint amire szükségünk van). Mára repülőtéren vagyunk, késő este. Mosolyogni igyekszünk. Mögöttünk egy év fáradsága, a készület izgalmas fárasz- tása, de már semmi más dolgunk, mint felsétál ni a repülőre.

Igen ám, de a Los Angelesből New Yorkba érkező gép egyik motorja hibás. Húsz perc késés - mondják megnyugtató kedvességgel. Három óra múlva beszállsz a többi utasokkal. Majd behozzuk a késést, nyugtat a kapitány. Milyen késést? Mit törődsz vele? Nem mindegy, hogy hol pihensz? Róma ott áll már az etruszkok óta, és a rómaiak Panteonját kétezer év sem tudta kikezdeni. Már átvetted a sietés türelmetlen izgalmát. A repülőtársaság kedvezni akar, a pilóták időben érni, ha lehet.

Pihenni jöttél. Róma úszik a fényben, délután három óra van. Róma tá- tog a forróságban, augusztus hetedike van. Az okos rómaiak pápástól- népestől elmenekültek a közeli hegyekbe és a tengerpartra. Csők az maradt a bennszülöttek közül, aki belőled és belőletek, látogatókból él. Azok majd télen pihennek, mikor te már újra robotolsz. Még nem tudod, hogy a fővárosok sose pihennek? Azt hitted csak New York nem pihen. Most majd megtanul od, hogy Róma sem pihen.A turisták Rómája soha. Az üzletek, templomok, bankok bezárnak déli tizenkettőtől és csak dél után négykor nyitnak újra. Akik belőled élnek, sziesztáznak ilyenkor. Te, ti, turisták? Sajnálnátok elvesztegetni a költséges időt. Azért vetted jegyedet, azért utaztál, hogy láss, minél többet láss. így hát turista társaiddal egyre fáradtabb lábakkal, egyre kimerültebben hánykolódsz az Örök Város gazdag és ősi hullámaiban.

Mint a fészkük vesztett madarak szálltok vonaton, autóbuszon templomtól templomig, múzeumtól múzeumig. Az olaszok egykedvűek. El\ isza o sofőr gyors keze a Vatikánba, a Sz. Pál templomba, o Kolosszeumba. Talán sohasem ment be egy ajtón sem. Abból él, hogy odáig hajtson és hátradől jön autóbusza támláján. Hogy aludjon egyet és álmodjon egy étteremről, ahol borral és derék ételekkel töltekezik. O élni akar, nem nézni.