A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
24 Mi a motívuma ennek a szolgálatkész szeretetnek? Már nemcsak az, hogy az Isten is csak akkor lesz nagylelkű velünk szemben, ha mi is azok vagyunk embertársainkkal szemben, hanem ennél több. Am int Jézus szeretett minket, úgy akarunk mi is szeretni. Nem viselkedhetünk másként embertársainkkal szemben, mint Jézus, mert "nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki őt küldte" - figyelmeztette Jézus apostolait az utolsó vacsorán. (Ján. 13, 16-17). 3. Demég ezzel sem jutottunk el Jézu s tanításának tetőfokára, mert az utolsó vacsorán ő még tovább folytatta: - Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben.. Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagy óbb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. . . (ján. 15,10-14). Figyeljük meg Jézus szavait: - először par anc s aim ról beszél, majd azt mondja: - ez az én parancsom. Tehát Jézusnak minden parancsa visz- szavezethető egyre, a testvéri szeretetre. Ez nemegy parancs ások közül, hanem az egyetlen, amelyet ha megtartunk, megmaradunk Jézus szeretetében; ha nem, akkor elszakadunk tőle. Jézus hangsúlyozza azt is, hogy ez az ő parancsa, mert ő a példaképe annak, hogyan kell szeretni. Jézus aszeretet legnagyobb fokára adott példát akkor, amikor feláldozta magát értünk a kereszten. Az evangélisták és az apostolok újra meg újra visszatérnek erre a csodálatos szeretetre, amikor arról írnak, hogy Jézus nemcsak előbb s z e re te tt minket, hanem e lm ént a szeretet végső határáig, a teljes önátadásig, életének feláldozásáig. Szent Pál a római keresztényeknek így ír erről: - Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus alkalmas időben meghalt a bűnösökért. Pedig az igazért is alig hal meg valaki. Legföljebb jő emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.. (Rőm. 5, 6-8). Szent János pedig ezt írja első levelében: - Nem az a szeretet lényege, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy ő előbb szeretett minket és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül... Ha az Isten így szeret minket, nekünk is szeretnünk kell egymást... ( I Ján. 4, 7-11) Mivel az emberré lett Isten Fia ilyen határtalan módon szeretett minket, áldozatkész önátadással, a mi emberszeretetünknek is Ő a normája és indítőoka, szent János szavai szerint: - A szeretetet arról ismertük fel, hogy életét adta értünk. Azért
