A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

20

meretlen kis nép prófétája, hanem "minden embernek, elsősorban a hívőknek üdvözítője" (I Tim.4,10); vagy ahogy a hívő iszamaritánu- sok mondták annak idején; - Ez valóban a világ üdvözítője.. .(Ján. 4,42).

Az apostolok közül különösen szent Pál volt ennek az általános, egyetemes üdvösségnek az apostola. Nem mintha a többiek csak a zsidókkal foglalkoztak volna. Hiszen szent Péter is keresztelt pogányo- kat és zsidókat egyaránt. A Gondviselés azonban nem őt, hanem szent Pált választotta ki a pogányok közt való apostolkodásra.

Ajeruzsálemi egyházi zsinaton (ötven körül) leszögezték a pogányok közti igehirdetés alapelveit és ünnepélyesen kimondották, hogy a pogányságból megtért testvéreknincsenek kötelezve a mózesi törvények megtartására. Amegigazulás ui. nem a régi törvény cselekedeteiből van, hanem a Jézus Krisztus drága vérének ingyen díja. Voltak ui. többen, akik azt akarták, hogy a volt pogányok is a mózesi törvények szerint éljenek, metéltessék magukat körül, stb. A nagy többség azonban szent Pállal az élén fölháborodva utasította vissza ezt az igazán elavult javaslatot és a jeruzsálemi zsinaton keresztülvitte, hogy az egyház jóváhagyja az ő evangéliumát.

Mikor szent Lukács tíz évvel később megírta evangéliumát a pogányok üdvösségéről, csak az egyház őszinte hitének adott benne kifejezést. Még aligteltel harminc év Jézus halálaután s az egyház nagy, szent és szabad világvallássá lett; azzá, ami mind a mai napig; kát öli - ku s !

Ez volt a beteljesedés első jele. - A kinyilatkoztatás, amely kezdetben egy embernek adatott, mostantól kezdve az emberiség közkincsévé vált.

Isten először Abrahámnak szólott. Jávé vallása kezdetben egyetlen család vallás és hite volt. Ebből lett egy törzs s végül egy nép hitévé és szent örökségévé.

De amint Abrahám nem azért kapta a kinyilatkoztatást, hogy csak maga lássa hasznát neki, hanem inkább, hogy ivadékában áldott legyen a föld összes nemzedéke; úgy Izraelt se magáért választotta ki az Úr. Hanem azért, hogy ápolja, védje a rábízott titkot, az üdvösséget, mindaddig, míg eljön az egész világ szabadító Istene, hogy megváltsa az egész emberiséget. - Ezek után már csak az volt hátra, hogy az Ószövetség utolsó látható jelképe is meghajoljon az evangélium előtt. Ha másként nem, hát Isten büntető keze alatt.

Ez Kr. után 70-ben történt, midőn Titusz hadai bevették Jeruzsálemet és a templomot felgyújtották. De Jézus Krisztus evangéliumát ekkor más semmi és senki sem volt képes föltartóztatni diadalútjában.