A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
18 A leírt események valóban megtörténtek. Az evangélisták azonban nem voltak detektívek, hogy minden apró részletet, mozzanatot és fordulatot följegyezzenek a Mester életéből. Az apostolok is csak azt mondták el, ami rájuk különösebb hatással volt, vagy amiről Jézus külön meghagyta, hogy prédikálják. Ezért csak arra szorítkoznak, ami szükségesnek látszott a Krisztushoz való hit lángralobbantásá- hoz. Hisz ha mindent el akartak volna mondani, amit Jézus tett és tanított, talán életük végéig se értek volna a végére. Vagyis, amikor prédikáltak, előre meghatározott céllal beszéltek. Mivoltez a cél? Az embereket meggyőzni az üdvösség egyedül hasznos voltáról, meg arról, hogy ez az üdvösség egyedül Jézus Krisztusban található meg. Mert 0 az Istentől született Üdvözítő. Ugyanígy kell elképzelnünk az evangélisták munkáját is. Mert ők sem úgy találomra rakosgatták egymás mellé a sok szép történetet és példabeszédet. Mindegyik evangélistának volt valami célja evangéliumával. E szerint acél szerint válogatták össze adataikat és dolgozták fel elbeszéléseiket. Nyilvánvaló az is, hogy a pogányságból megtért keresztények más- kéntlátták Jézus alakját, mint pl. a zsidó-keresztények. A pogányok mit sem tudtak Mózesről, a prófétákról. Ezért nekiknem is annyira az Ószövetségből próbálták igazolni Jézus küldetését, istenségét. A zsidó keresztények ezt megértették, a pogányok azonban nem. Ezért írt szent Lukács egészen másként, mint pl. Szent Máté, Lukács pogány-keresztényeknek írta evangéliumát, míg Máté zsidó-keresztényekhez fordult könyvével. Sz. Máté maga is Jézus apostola volt, egy a tizenkettő közül. Mivel evangélium át a megtért zsidóknak szánta, főcélja az volt, hogy bebizonyítsa, hogy Jézus a próféták által megjövendölt Messiás, rajta teljesedtek be az ígéretek. Egyúttal rámutat a korabeli zsidóság téves Messiás-fogalmára és nem titkolja, hogy a messiási országot is tévesen értelmezik. Ezek a szempontok vezették őt az evangélium összeállításában és az egyes részek megválasztásában. A második evangélium szerzője szent Márk. Ő nem volt Jézus tanítványa, hisz fiatal gyermek volt még, mikor az Úr meghalt. Ismerni azonban ismerte Ot. Márkot szent Péter keresztelte meg. Ettől kezdve teljesen az evangélium ügyéért buzgőlkodott. Először szent Pált kísérgette apostoli útjain. Később azonban Péter vette őt maga mellé. Jézus életét és tanítását tehát a leghitelesebb tanúk szájából hallotta. Evangéliuma nem más, mint szent Péter prédikációinak összefoglalása. írását a pogányságból megtért római keresztények-