A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
10 A MEGBÉKÉLT MOSOLY ÉS A LELKES SZÍN NYELVÉN.... A "dogwood'amol yan díszcserje errefelé, mint az orgonabokrok, japán-cseresznyék is. Amerre a szem néz, a sötétzöld fenyők szálfái között, a lombosodó tölgyek szomszédságában, erdőkben,utak mellett, kertek szélén rózsaszínű és hófehér dogwood-cserjék színesítik a környéket. így annak az öregotthonnak a kertjét is, ahol egy régi, tágas családiház öregek menhelye lett. A házban vagy harminc öregasszony él és csak négy öregember. Az asszonyok jobban kitartanak az élet sodraiban, túlélik férjeiket. Az öreg nénik kora nyolcvantól fölfelé kezdődik. Van közöttük egy, aki kilencven éves és róla szól ez a történet. Gondozóik, a fehérruhás ápolók meglepő gonddal veszik körül az otthon összes aggját. De megkülönböztetett szeretettel ezt a kis összeaszott madárfejű asszonyt. Hallod, ha arra jársz, az ápolóktól, hogy "oly kevés idejük van már közöttünk, legalább ez alatt a kis idő a- latt érezzék, hogy szeretik őket". Úgy látszik, ennek az otthonnak ez a mottója. Nem könnyű az ápolók feladata.Gondozottjaik közöff vannak magukkal tehetetlen öregek, vannak nehéz természetűek. Nem ideális helyzet az, hogy ennyi öregnek együtt kell élnie. Ám modern társadalmunk nem ér rá foglalkozni azokkal, akik valaha életük alapja volt: anyjuk, gondozójuk, nevelőjük. Inkább "fizetnek” és sokat, csak nagymama ne legyen lábuk alatt. Nem csoda hát, hogy az aggok között sok a keseredett lélek. Ha az ápolók érzik terhüket, ha biztatásra szorulnak, beszaladnak az emelet egy kis szobájába, hol ez a kilencven éves öregasszony él egy ablak felé fordított karosszékben. Hogy ülni tudjon és le ne csússzon a padlóra, vászonszalagokkal a székhez kötözik. Feküdni nem tud még éjszaka sem, mert akkor fullad. Minden reggel karjába emeli egy ápoló mint valami kis könnyű gyerektestet és megmosdatja. Etetik és ő ül a székhez kötözötten immár hat éve. Az ápolók szerint még nem látták durcásan, még nem tapasztalta egyikük sem, hogy egy percre is türelmetlen lett volna hatév alatt. Beszélni nem tud, de minden szolgálatot fejből in fással és mosollyal köszön meg. Csaknem állandóan mosolyog. Sugározza a megbékélést és nyugalmat. Mondják, hogy fiatalabb korában életét gyermekeinek és kis kertjének szentelte. Kertjüket a családi ház körül bebokrosította és teleültette virágokkal.
