A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

I

MEGÚJÍTANI

A

VILÁGOT

Tapasztalatból tudjuk, hogy az emberiség elégedetlen ezzel a világgal. Akiben még virít a fiatalos üdeség, vagypirkada tehetség, az mind más akar lenni és boldogabb szeretne lenne, meg akarja változtatni az életét, - magáét és esetleg a másokét is.

Mielőtt az Úr Jézus elindult szenvedésének véres útjára, apostolai előtt vázolta hatalmas, éles vonásokkal a történelmet: - Sokan fognak jönni az én nevemben, mondván: En vagyok a Krisztus... A Megváltó, az élet ura és a világ átalakítója, - és sokakat megtévesztenek (Mt. 24, 5). A történelem tehát szüntelenül attól az izgató kérdéstől hánytorog; ki teszi jobbá, szebbé életünket, ki újítja mega világot, ki lesz életünk megváltója és beteljesítője.

Ha ennek a nyugtalan keresésnek okait bogozzuk, kettőt látunk. Az egyik az, hogy ezt a világot jónak és szépnek tartjuk, érte érdemes harcolni, belőle nagyobb karéjt szeretnénk hasítani. A másik oka: összekuszálódik és kiszalad kezünkből, ezértmegkell változtatnunk. Az életet meg kell fogni, bírni, élvezni, a rosszat pedig ki kell dobni s kedvünkre a világot átalakítani. Ettől a kettős feszültségtől izzik az egész világ.

De mindennek az lett paródiája, hogy minél jobban paradicsommá akarjuk változtatni az életet, annál inkább pokollá válik. Valami hiányzik az üdvösségünkből. Valahogy a világ összeesküszik ellenünk; kontárok leszünk. Ezért nagy hanggal próbáljuk felejteni a szégyenletes hiányokat.

A materialista csodálj a a "struggle for life"-ot (küzdelem azéletért). A cinikus nevet azerőfeszítésen. A gőgösnek egy vágya van; legalább a romok tetején haljonmeg... Közös vonása mindegyiknek; megvetik a sereget...

Jézus Krisztus ezzel szemben lehajol a küszködő emberekhez. Egye-