A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-09-01 / 9. szám

37

ISTEN MEGVÉD

(Amikor az ismeretlen férfi betolakodott a kocsiba, a fiatalasszony, sikoltozni kezdett, dudált, de senki sem hallotta a vészkiáltást... )

Az Egyesült Államokban évről évre fokozódik a nők félelme. Csaknem mindennap olvashatunk az újságokban a nők megtámadásáról és megerőszakolásáról. Néhány éve nyolc fiatal ápolónőt gyilkolt meg valaki Csikágóban. Az ajánlják a nőknek, hogy nem eléggé megvilágított utcákban ne járjanak, legyen náluk készenlétben egy ammóniával töltött vízipuska, szereltessenek erős zárat lakásukra, stb. Ezek nagyon bölcs és előrelátó intézkedések.

Néha azonban hiábavaló minden óvatosság a mai világ gonoszsága ellen. Ilyenkor nagyobb védelemre van szükségünk. Olyanra, amely talán az egyetlen igazi védelem, amiben részünk lehet. Elmondom, miként részesült ebben egy fiatal floridai ismerősöm.

Egy ragyogó nyári reggelen Jean tanárnői záróvizsgájára indult kocsijával. Órájára tekintett, s látta, hogy tíz perc múlva kilenc az idő. Már közel volt az iskolához, tehát kilencre odaér.

Az út egy elhagyatott városrészen vezetett keresztül, ahol csak néhány ház volt. Előtte egy kis teherautó ment, amely lelassított, majd megállt az út szélén. Vezetője intett neki, hogy ő is álljon meg. Jean azt gondolta, hogy talán valami hiba van a teherautóval, és odament hozzá. - Kisasszony, megtudná mondani, hogyan jutok el a Dixi útra?

Jean nem gyanított semmit. Hiszen világos nappal volt. - Sajnálom, válaszolta, én nem vagyok idevalósi, s nem tudom útbaigazítani. ..

A férfi erősen figyelte a fiatalasszonyt. Hirtelenül körülnézett, majd felrántotta a kocsi ajtaját és valami kemény tárgy at nyom ott Jean bordái közé. Ó a félelemtől megmeredve ült, míg a férfi odább nem tolta és be nem ült melléje. - Ösztönszerűen sikoltozni kezdett és erősen megnyomta a dudát. Senki sem volt azonban a közelben, aki meghallhatta volna.