A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-09-01 / 9. szám
23 latodtól függ, hogy hová veted a magot, hogyan műveled meg a vetés alá a földedet, és elhessented-e vagy sem a magyaidra leselkedő madarakat. Miért szólsz példabeszédekben? - kérdezik a tanítványok. Miért? A megelőző közvetlen, elemi értés után egy kevésbé áttetsző, és mégis mélyebb értés kedvéért. De ez az "értés" sző nem is egészen helyes itt. Nem arról van szó, hogy a példabeszédet ízről ízre megfejtsük, matematikai tételként levezessük, meghatározva minden egyes tagjáról, hogy mit "jelent". A parabola úgy, amint van, önmagát jelenti. "Életkép", élet-darab; ezt nem az értelem tábláján kell képletbe foglalva "lefordítani", hanem az kell, hogy a 'képnek" kép, a darabnak darab feleljen meg az életünkben. A Hegyibeszéd nyilvánvalóan a megértő értelem síkján folyt a maga egész utalásrendszerével; - Hallottátok a régieknek szóló parancsot", ezzel szemben "én pedig azt mondom nektek". Tiszta, jól tagolt érvelések, örömét lel- hetnébennük egy bölcseleti elmetornákat kedvelőgörög is. Aparabo- lák világában azonban már talaját vesztenéaz iskolázott következtetésekhez szokott görög ész. Ez már az élet ellenmondásokkal teljes szövevénye, ahol kinek-kinek magának kell utat vágnia. Vannak szabályok, kétségkívül; de a szabályok alkalmazásánakmindenkori döntése annak az "embernek" a kezében van, akihez Jézus újra meg újra a mennyek országát hasonlítja. A parabola a léttel szembesíti, a lét kérdését teszi föl; erre a kérdésre nem fogalmilag, nem elméletileg, hanem léttel, a lét elkötelezésével kell felelni. Ha a mennyek országa olyan, mint az az ember, aki kimegy a földjére magot vetni; akkor ki kell menni a földünkre magot vetni. És ugyanakkor; - ha az Isten országával úgy van, mint azzal az emberrel, aki magot vet, de a magról "maga sem tudja hogyan" szökik szárba és a "föld magától terem";akkor el kell vetnünk a magot és hagynunk kell, hogy a föld "magától" teremjen. A parabolákat meg lehet "magyarázni"; a parabolák sajátsága, s értéke azonban elsősorban az, hogy igazi jelentésük nem szétszedve megmagyarázott részeikben van, hanem egészükben, abban a teljes - és létünkhöz ilyen bonyolult teljességében szóló - létben, amit magukba foglalnak. Ez a délelőtt (mert föltehetőleg délelőtt), amikor Jézus elmegy hazulról, majd bárkába száll és onnétbeszél a köréje gyűlt tömegnek; - az egymásba fűződő paraboláknak ez a délelőttje egyben az a nagy, nyugodt, kalász-suhogású, kék égboltú pillanat is, amikor a mennyek országának tanítását átemeli az értelmi megértés egyszerűbb síkjáról a megélés, álét, az egzisztencia, amennyek országához hasonló "ember" sokrétűbb, homályosabb, kockázatosabb
