A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-09-01 / 9. szám

21

Rónay György

MIRE VALÓK A PÉLDABESZÉDEK?

Ismét a szokott történet, a szokott kép. Jézus elmegy hazulról, leül a tó partján, talán egyedül akar lenni, elmélkedni, vagy csak hallgatni a hullámoklocsogását, nézni a nagy, kék eget, az ég madarait, a mezők liliomait. De máris "nagy tömeg gyűlt köréje"; egy szorongó, néma embergyűrű, amely hallani akarja. Jézus akkor "beszállt egy bárkába és leült, a nép pedig a parton maradt". Es elkezdődik egy példabeszéd-sorozat, egy füzérnyi, egymásba fonódó parabola, melyben "sok mindenre oktatta őket",

Példabeszédek az "országról"; amennyek országáról. Majdnem mind így kezdődik: - Hasonlít a mennyek országa... Ez az ország azonban, különös módon, nem országhoz hasonlít; nincsenek határai, nincs hegy- és vízrajza, nincs szervezete, alkotmánya, rendőrsége, bírósága, hadserege, diplomáciája; egy ország, amely emberhez hasonlít. - ... Hasonlít a mennyek országa az olyan emberhez. .. - Vagy: ... Úgy van az Isten országával, mint azzal az emberrel. .. -Még ahol az ország elásott kincshez hasonlít; még ott is megjelenik az ember. "Egy ember megtalálj a a kincset... " Mertmit ér az elásott kincs, ha nincs, aki megtalálja?

A tanítványok, úgy látszik, nem nagyon értik a dolgot. Sem azt, hogy mit jelentenek a példabeszédek; sem azt, hogy miért kell példabeszédekben szólni. Egy pillanatra olybá tűnik, mintha Jézus most kitudja miért, összekuszálná azt, amit eddig egyértelmű és világos volt.

Túl vagyunk a Hegyibeszéden. Azzal nem volt semmi nehézség, az közvetlen tanítás volt, "álmélkodtató", mert Jézus "úgy tanított, minta kinekhatalma van"; és azt mindenki megértette. Tegyétek ezt, tegyétek azt; emezt meg amazt viszont ne tegyétek. Hallgassátok meg a szavamat és váltsátok tettre; akkor sziklára épített házatok lesz. "Mindaz pedig, aki tanításomat hallgatja, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette". Az egyik ház megmarad; a másik összedül. Mindebben semmi kétség sincs;