A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

21 A magzatgyilkosság azonban nem megoldás. Acél sohasem szentesí­ti az eszközt. Az orvosi hivatás becsületére válik azoknak a lelkiis­meretes orvosoknak és ápolónőknek a felfogása, akik vallásra, vagy vallástalanságra való különbség nélkül még mindig azt tartják, hogy az ő feladatuk az élet megmentése, nem pedig elpusztítása. Boldoghalál. A keresztény élet megkoronázása a keresztény halál. Hagyományos lelkülettel várjuk a boldog halált, ami azt jelenti, hogy Istennel bé­kében és az egyház szentségeivel megerősítve halunk meg. A keresz­tények feladata, hogy segítsék a haldoklókat utolsó órájukban, gon­dozzák őket, megszabadítsák a családi gondoktól, bátorítsák őket az Istenbe vetett bizalomra és felélesszék bennük annak az örök életnek a reményét, amelyre a halálból felébredünk. Nem feladata azonban a keresztényeknek, hogy határt szabjanak má­sok életének. Ahalálbasegítést(euthanáziát) megengedő törvényjavas­lat nem nyerte el az országház jóváhagyását. Biztosra vehetjük azon­ban, hogy ezzel ismét megpróbálkoznak és esetleg sikert is aratnak. A kereszténynek itt is határozottnak kell lennie. A "halálbasegítés" gyengéden hangzó sző. Jelentése azonban valójában az, hogy valaki megöl valakit. Eltekintve attól, hogy ehhez senkinek sincs joga, vilá­gos, hogy ez mily rettenetes következményekkel jár. Mindig hangoz­tatják, hogy semmit sem tesznek a kérdéses egyén beleegyezése nél­kül. Nagyon valószínű azonban, hogy amint lehetővé tennék azt, nagy nyom ást gyakorolnának a "haszontalan" öregek, vagy gyógyíthatatlan betegekéleténekkioltását illetőleg, hogy így felszabadítsák a kórházi ágyakat azok részére, akiknek erre nagyobb szükségük van. El kell azonban ismernünk, hogy a halálbasegítés hívei közül sokat válóban a részvét vezet. Csak érveik, amelyeket felhoznak nem ér­nek szinte semmit sem. Gondolnak azokra, akik fájdalmas és gyó­gyíthatatlan betegségben szenvednek. Ma azonban a hosszas gyötrel- meshaláltusanagyon ritkán fordul elő, hiszen rendelkezésünkre áll­nak a fájdalomcsillapítók. Ezeket jogosan használhatjuk még akkor is, ha előrelátjuk, hogy általuk meggyorsítjuk a halált. Ebben az esetben nem közvetlen idézzük elő a halált, sőt nem is célunk azt előidézni. Az ember az egyetlen lény, aki tudja, hogy meg kell halnia. Nagysá­gához tartozik, hogy minden időben és helyen tudta, miként kell bát­ran szembenéznie a halállal. A keresztény ezenkívül még bizalom­mal és reménnyel is néz a halál elébe. Hálát ad Istennek a teremté­sért. Tudja azonban, hogy végül ebből az árnyékvilágból, és a lé­nyegtelen dolgok világából átmegyünk az igazság honába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom