A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)

1971-08-01 / 8. szám

13

II. AZ ÚJ VALLÁS

1. Az első keresztények.

A történeti kutatások bebizonyították, hogy a Kr. utáni második, harmadik évtizedben Jézus Krisztus tanításának az egész óriási Római birodalomban voltak követői. Jeruzsálemben, Antiőchiában, Kis-Azsiában, Görögországban, Rómában; mindenütt ott találjuk a "keresztényeket". így nevezték el még Antiőchiában a názáreti Jézus tanítványait.

De ami még feltűnőbb; ezek a birodalomban szétszórtan élő keresztények jobban meg voltak szervezve, mint a Római Birodalom maga. Bár óriási távolságok választották el az egyes egyházakat (egyház- községeket) egymástól s bár a legkülönfélébb nyelvű, fajú és foglalkozású emberek voltak az új tan követői; mégis meglepő egység és egyetértés uralkodott köztük. Állandóan érintkeztek egymással; ha személyesen nem tudták jókívánságaikat, üdvözletüket, érdeklődésüket kifejezni, hát levelet írtak a többi "szenteknek".

Mi kötötte őket össze ilyen szorosan egymással? Az érdek? Aligha, hiszen az új hit semmiféle anyagi előnyt nem jelentett, ellenkezőleg; az elsőbuzgóság arra sarkallta őket, hogy még arról is lemondjanak, amijük volt és pénzüket, vagyonukat vagy amijük éppen volt, a szegények rendelkezésére bocsássák.

Hát akkor talán a boldog élet? De nem egyszer éppen akkor kezdték üldözni, elnyomni, rágalmazni őket, amikor szakítottak előbbi életükkel!