A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
41 Haarlembenelőadásomat az egész városban beharangozták nagy hirdetésekkel, amely szerint arról fogok beszélni, hogy "Miként élnek a keresztények a vasfüggöny mögött". En aligha mertem volna erre vállalkozni pusztán háromhetes ottartózkodás után, de a hirdetéssel legalább azt elérték, hogy sokan jöttek az előadásra. Köztük egy kommunista csoport is. Rögtön felismertem őket, mert néhány tagjuk résztvett az utazáson. Arra gondoltam, bizonyára meg akarják zavarni az előadást. Legnagyobb meglepetésemre azonban sem abe- széd alatt, sem az utána következő kérdések közben nem szóltak bele. Csak az előadás után jött hozzám egy nő, aki a holland csoport vezetője volt Varsóban.- Nekem nem tetszett a beszéded, - mondta.- Sajnálom, válaszoltam. - Nem is tételeztem fel, hogy tetszeni fog.- Nyilvánvalóan te még nem láttál eleget, - mondta. - Többet kell utaznod, több országot kell meglátogadnod, több vezetővel találkoznod. Éppen emiatt akartam veled beszélni. Engem bíztak meg azzal, hogy kiválasszak 15 személyt egy csehszlovákiai utazásra. Négy hétig fog tartani. Lesznek köztük tanulók és tanárok, sajtó és rádió, és szeretnénk valakit az egyházaktól is. Eljönnél velünk? Arra gondoltam, talán Isten útmutatása ez, s Őnyit újabb ajtót előttem. Elhatároztam, hogy megint próbára teszem Ót a pénz kérdésében, mivel nekem nem voltpénzem egy ilyen utazásra. - "Uram, ha teakarod, hogy menjek, neked kell gondoskodnod az anyagiakról.." imádkoztam magamban gyorsan s csak azután válaszoltam:- Köszönöm, de én sose tudnám előteremteni a pénzt egy ilyen utazásra. A nő egy ideig gondolkozott, s utána felajánlotta, hogy engem ingyen visznek el. így indultam el másodszor a vasfüggöny mögé. Az út hasonlított az elsőhöz, csak most nehezebb volt elszakadnom a csoporttól, mert kevesen voltunk. Amerre csak vittek minket mindenki arról beszélt, hogy mily nagy vallásszabadságnak örvendenek itt Csehszlovákiában. Azzal is eldicsekedtek, hogy egy tudós csoport épp befejezte az új szentírás-fordítást, s most egy szentírás-szótáron dolgoznak. Kijelentettem, hogy szeretném meglátogatni őket. El is vittek a pompás hivatalba, amely a protestáns egyházak központja volt. Amikor kértem, hogy mutassák meg az új fordítást, egy gyűrött kéziratköteget adtak a kezembe.- Ó, hát nem nyomtatták ki? - kérdeztem.- Még nem, - mondta szomorúan a tudós. - Már a háború végé
