A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
39 bontakozását. Mivel magára a létre alapulnak, azért valójában az ember létében rejlő potencialitások kibontakozását segítik elő. Gondoljunk csak arra, milyen nagy dolgokat valósít és valósíthat meg az emberiség azért, mert sem egyedeket, sem népeket nem szabad meggyilkolnia! Az abszolútumra vonatkozó fejtegetéseinket eddig a természetes erkölcsre korlátoztuk. Beszélnünk kellene még arról is, hogy istengyermekségünk, a Jézus vérével való megváltottságunk szintén egy abszolút tényezője életünknek; hogy a szeretet parancsai és tilalmai még kevésbé ismernek kivételt, mint az ember alapvető jogai; hogy ugyanakkor az alkotó találékonyságnak is óriási teret engednek. Éppen mivel Jézus megváltó jelenléte ennyire abszolút valóság életünkben, azért fából vaskarika a manapság annyit hangoztatott "ho- rinzontális kereszténység", vagyis amelyiknek az Istennel való sze- retetkapcsolat nem a veleje lenne. Glecjek á!> {fiatalok Sok panaszt hullani manapság, hogy a fiatalok nein tisztelik az idősebbeket, neveletlenek, gúnyosan lemosolyogják az öregek intelmeit. Viszont nagyon sok köztiszteletben álló öreget ismerek, akit szeretnek, akire azt mondják: aranyos néni, kedves öreg bácsi. Idős tanítókat, tanárnőket évek múltán is szívesen fölkeresnek volt tanítványaik, mert valamikor többet kaptak tőlük a puszta tananyagnál: megértést, törődést, szeretetet. Nyugdíjas munkásemberekhez eljárnak a fiatalok, akik tőlük tanulták a szép és jó munka fortélyait és most is szívesen elbeszélgetnek velük az új gépekről, a világ folyásáról. Csupán a sündisznó-természetű öregeket nem szeretik a fiatalok, akik tüskéiket kifordítva csak szúrni tudnak; csak epés megjegyzésük van mindarra, ami az ifjúságnak tetszik . . . Az élet: tevékenység. A tétlen öregek örökké önmagukkal foglalkoznak, dédelgetnek egy-egy sérelmet, egy betegséget, mindenen megsértődnek és önmagukon kívül más nem érdekli őket. Ezért jó, ha az idős ember is foglalkozik valamivel, ami leköti és megszünteti benne a fölöslegesség érzését. A fiatalokat nem érdeklik „azok a régi jó idők”, méla undorral hallgatnak mindenfajta panaszkodást, de ha az idős ember komolyan érdeklődik az ö problémáik, tanulmányaik, apró szerelmi ügyeik iránt, akkor felcsillanó szemmel, boldogan fognak mesélni — önmagukról. Mert a fiatalokat is egyetlen dolog érdekli igazán: saját személyük. Lelkűk mélyén nem hiszik, hogy ők is megöregszenek egyszer, ezért olyan távoliak számukra az öregkor problémái. Az idős ember viszont maga is volt egyszer fiatal. „Apu nem ér rá, anyu is mindig siet, és annyi dolga van. De nagymaminak mindent el lehet mondani, mert őt minden érdekel!” — Ez a legjobb bizonyítvány, amit egy nagymami kaphat. De ki kell érdemelni. Barsy Irma
