A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
36 van igen-igen és nem-nem. Az igazságot azonban csak bátor és türelmes kereséssel lehet megtalálni; csak másokkal, másként gondolkodókkal együtt; sokszor csak a végleges lezártság vagy a bizonyosság erősen korlátozott fokán. - Fontos az is, hogy az erkölcsi igazságot csak okosan vállalt kockázattal tudjuk megközelíteni; bele kell vetnünk magunkat a változások örvényeibe, hogy kiismerjük őket és úrrá legyünk rajtuk. Ez áll az erkölcsi élet, az erkölcsi felelősség minden területére; a kiszemelt élettárssal való megbarátkozásra (akivel ma általában bonyolultabb és kockázatosabb feladat kiismernünk magunkat, mint régebben volt), egy tervbe vett emigrációra, valami nagyobb bevásárlásra, egy születendő gyermek elfogadására vagy egy növekvő gyermek iskoláztatására. All az okos kockázat szükségessége a politikai meg a gazdasági életnagy vállalkozásaira is, amelyeket manapság ordinátorokkal kell kielemezni, kipuhatolni. - Ugyancsak fontos, hogy realizájuk magunknak; a történelem olyan fázisába léptünk, ahol a gyors változásokban nem lesz többé megállás; nem átmeneti fázisról van sző, amelyből egyszer majd csak nyugodt kikötőbe érünk. Ha ilyesmiről álmodozunk, veszélyes illúzióba ringatjuk magunkat. A keresztény hitnek az a dogmája, hogy a végső nyugalom és békesség, a paradicsomi révbejutás meghaladja a földi életet, ma és a jövőben egészen különös, szinte a húsunkFEJÉN TALÁLTA A SZEGET... Aezopus híres görög meseíró volt. Bár Kr.e. az 5. században élt, még ma is élvezettel olvassuk szellemes és találó állatmeséit. Nos, ezt a neves személyt egyszer egy egyiptomi bölcselő kereste fel. • "Mester, az az istenség, akit én tisztelek, hozzád küldött engem, hogy tőled kérjek választ egy kérdésemre, o= melyet ő nem tud megoldani". - Erre a görög költő, bár pogány volt (vagyis nem volt isteni kinyilatkoztatások birtokában), ezt a választ adtat • "Nagyon helytelenül fejezted ki magadat. Mégpedig azért, mivel Isten mindent tud és semmi nem lehet elrejtve előle. 0 tehát emberi lénytől nem tanul hat semmit. Te nemcsak önmagadat vezeted félre, hanem magával a kérdéssel beismered azt is, hogy a Te istenséged tudatlan, és éppen ezért nem lehet az Isten”. Egy pogány ezt vallotta. Es mi keresztények, valljuk csak bei nagyon sokszor • nem ugyan elméietileg, de gyakorlatban - kétségbe vonjuk Isten mindentudását. Egyébként miért adnánk át magunkat o- lyan gyakran szorongásoknak, fél el emnek, fojtó aggódásoknak akár a jelenünket, okára jövőnket illetőleg...?
