A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
32 valóban elnyertük-e a feladatunk betöltéséhez segítő adományokat. Ennek egyik jele, hogy erő tölt el minket. Nem testi erőről van szó, mert testileg továbbra is gyengék, sőt betegek maradhatunk, hanem lelki erőben részesedünk, hogy Istent nagyobb meggyőződéssel és határozottsággal, bátorsággal tudjuk szolgálni. Világosabban látjuk, mit kíván tőlünk az Isten, és erőteljesen nekiállunk megvalósításának. A szülők jobban be tudják tölteni szülői hivatásukat gyermekeik nevelésében. A gyermekek engedelmesebbek lesznek, s is- kolaikötelességeiketbuzgóbban teljesítik. A háztartásbeli munkákat, vagy a hivatali, gyári feladatokat új céltudattal végezzük, mert meglátjuk azok helyét Isten terveiben és embertársaink szolgálatában. Az egyházközségi tevékenységekből jobban kivesszük részünket. Felfogjuk küldetésünket, hogy Krisztus apostolai legyünk a világban és az embereket Hozzá vezessük szavunkkal és példánkkal egyaránt. Egy másik jel, hogy nagy érdeklődés támad bennünk a Szenti rás és a lelki élettel foglalkozó könyvek iránt. Nem tudunk betelni olvasásukkal, mert felfogjuk, hogy mennyire segítenek minket Isten akaratának megismerésében. Egyharmadikjel, hogyazim a igényünkké válik és imaéletünk elmélyül. Megtanuljuk, miként társaloghatunk saját szavainkkal Istennel, miként beszélhetjük meg vele minden nehézségünket, miként láthatjuk meg az 0 működését mindenben, ami körülöttünk és a világban történik. Nagy hálával telik el szívünk iránta és ezt gyakran kifejezzük amikor Vele társalgunk. Mindenütt és főleg szívünkben való jelenléte mindinkább tudatosul bennünk. Negyedik jel, hogy nagy készség tölt el minket Isten akaratának teljesítését illetőleg, bármiképpen jut is az tudomásunkra; a szentírás révén, a pápa szavain keresztül, egyházunk tanításában, vagy belső sugallatként. Nemcsak a súlyos bűnöktől irtózunk, hanem a szándékos bocsánatos bűnöket is kerüljük, sőt igyekszünk az erényekgyakorlásában is a tökéletesebbet választani, anélkül azonban, hogy emiatt ideges nyugtalanság töltene el minket. Amikor ezek a biztos jelek hiányoznak, akkor nagyon valószínű, hogy a minket hirtelenül és rövid ideig eltöltő apostoli vágy csak természetes okok következménye. Amikor pedig ez oktalanságokra vezet, vagy viszálykeltésre indít, a pápa, püspökök és az egyház tanításának bírálgatásában sőt elvetésében nyilvánul meg, akkor még az sincs kizárva, hogy a sátán igyekszik félrevezetni minket és biztosra vehetjük, hogy nem a Szentlélek sugallatait követjük.
