A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
14 A természetfeletti szeretetnek új a motívuma. Ez a motívum az Isten szeretete. Nemcsak azért szeretjük testvéreinket, mert esetleg a természetünk vonzódik feléjük, hanem azért, mert az Isten szeret minket, mint gyermekeit, és azzal fejezzük ki viszontszere- tetünket, hogy szeretjük egymást, mint az 0 nagy családjának tagjait. Valamitől azonban nagyon óvakodnunk kell, amifőkénta természetfeletti szeretetnek a vadhajtása s a jótékony szeretet területén jelentkezik. Amikor ugyanis az embertestvér igazi szeretete nélküle sak azért teszünk jót vele, mert ezzel Isten előtt akarunk érdemeket szereznimagunknak. Tudjuk, hogy egy pohár vízért, egy jő szóért örök boldogságot ígért nekünk Jézus. Ezért, amikor kérő embertársunknak segítséget nyújtunk, és szemünk átsiklik rajta és csak a mögötte álló Isten tetszését keressük, akkor nem szeretjükét igazán. - A megajándékozott ember ösztönösen megérzi, hogy szeretetünk nem az ő személyének szólt; hogyő tulajdonképpen csak eszköz volt a mi szeretetszolgálatunk részére, hogy az ő megajándékozása által is magunkat akartuk gazdagítani. Az ilyen fölfedezés a legegyszerűbb emberben is, ha nem is tudná megfogalmazni, kifejezni, csendes szomorúságot és kiábrándulást okoz. Voltaképpen nem is igazi istenszeretet az, hanem önző jámborsági gyakorlat. Az igaz, hogy a természetfeletti szeretet minden gyakorlati megnyilvánulása, tetteúj értéket ad nekünk az Isten előtt, azérttöké- letesebb, mint a csupán természetes szeretet. De csak akkor, ha a felebarát nem eszköz számunkra, hogy érdemeinket gyarapítsuk. hanem Isten gyermeke, és a mi testvérünk. Végül a természetfeletti MISSZIÓS IMASZÁNDÉK: "AZ EGYHÁZ A MISSZIÓKBAN A KRISZTUS HELYTARTÓJÁVAL VALÓ BENSŐSÉGES EGYESÜLTSÉGBOL MERÍTSE SZILÁRDSÁGÁT ÉS TÉR. MÉKENYSÉGÉT..." Az eddig lefolytatott és részben még folyó megvitatások a püspökök "kollégiális" helyzetére vonatkozólag, lel kipásztori szempontból, főleg a missziókban, nem bizonyul tak hasznosaknak. A püspököknek a pápához való viszonyára nézve olyan vé- lekedések is I ét jogosul tságot követel tek maguknak, amel yeknek meg. valósítása az egyház egységét komol yan vészéi yeztetné. A részlet- egyházaknak szoros kapcsolata Krisztus hel ytartójával az egyháznak el engedhetett en i létfel tétel e: nélküle szó sem lehet se szilárdságról, se fejlődésről.
