A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
II 2. Miként az Isten-szeretetben, a felebaráti szeretetben is különbséget kell tennünk a természetes és természet fölötti szeretet között. A kettőt azonban nem szabad egymással szembe állítani, ahogy egyes aszkéták gondolták, hogy a természet- feletti szeretet érdekében fel kell áldozni a természetesszeretetet. De ugyanúgy tévedés akettőt azonosítani egymással, ahogy egyes keresztény humanisták állítják, hogy a természetfölötti szeretet csupán megszenteli a természetes szeretetet, semmi újat sem ad hozzá. Hogy a fogalmakat tisztázzuk, röviden ismertetem a természetes emberi szeretet fő megnyilatkozásiform áit.Tulajdonképpen bele van ojtva az emberi természetbe bizonyos ösztönös szeretet, melynek legalacsonyabb formája a rokonszenv. Ez azonban ösztönösen adva van. Nem lehet parancsolni, hogy legyen vagy ne legyen. Mindenesetre meg van az a veszélye, hogy elfogulttá teszi az embert amellett vagy ez ellen, aki iránt rokonszenvet, vagy ellenszenvet érez, hacsak felsőbb értelmi és erkölcsi motívumok nem ellenőrzik és rendezik ezt az érzést. A másik formája a természetes szeretetnek a részvét embertársaink szenvedése iránt. További formái ennek a szeretetnek,a barátság, a bajtársi érzés, bizonyos közösségi érzés azokkal, akikkel rokoni, népi, kulturális, társadalmi kapcsolataink vannak,végül a legbonyolultabb és legmagasabb formái az emberi természetes szeretetnek: a s z e r e 1 e m , a férj és a feleség egymás iránti kölcsönös szeretete, és a szülők, gyermekek szeretet-viszonya. A természetes szeretetnek tehát többféle formája és fokozata van, az ösztönös érzéki, testi szeretettől egészen a magasrendű lelki sze- retetig. A természetes szeretet lehet nagyszerű adottság, nagy tettek forrása, de meg vannak a gyengeségei, veszélyei. Az ösztön elvakulttá tehet és a vele kapcsolatos érzések, vonzódások változnak, el is múlhatnak. Hullámhegy és hullámvölgy váltogathatják egymást és ezek a kilengések hol nagyobbak, hol kisebbek. Ha nincs erő, amely fenntartja az érzést a magaslaton, akkor természetszerűen zuhan lefelé. Akit az ember szeret, arra mindenféle képzelt értéket is ráruház, de minden illúzió magában hordja a széthullás veszedelmét. Ezértazösztönös szeretetet az ember fensőbb énje, az értelme és akarata van hivatva szabályozni, megtisztítani, megnemesíteni, fölemelni, mértéket és rendet vinni belé. így lesz a természetes szeretet erénnyé, emberhez méltó érzelemmé és tetté. A költők, filozófusok, az emberiség legjobbjainak gondolat- világát ősidőktől foglalkoztatta, hogyan lehetne az emberi szívben le