A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
48 másik lábnál. Azok megszólították; - Asszony, miért sírsz? Kit keresel? - Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögött, így felelt:- Uram, ha te vitted el, mutasd meg, hogy hová tetted, hogy magammal vihessem. -Jézus erre nevén szólította; - Mária! - Azimeg- fordult és csak ennyit mondott: - Rabboni, vagyis: Mester! Mária Magdolna ezután elment és hírül adta a tanítványoknak* - Láttam az Urat és ezt és ezt mondta nekem... (Mt. 28,1-7; Ján. 20, 3-10, 11-17). Kettenközülük(atanítványokközül) még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől mintegy két-három óra járásra fekszik. Közben beszélgettek mindarról, ami történt. Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszercsak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk. De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék őt. - Megszólította őket: - Miről társalogtok az úton? - Erre szomorúan megálltak; egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult:- Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja mi történt ott ezekben a napokban? Micsoda? - kérdezte Jézus. A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagyhatásúpróféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették. Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogj a megváltani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt. Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testet. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik és azt állították, hogy él. Társainkközőlnéhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Ót magát azonban nem látták. Erre ő így szól; - Ti oktalanok, milyennehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe? Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az írásokban róla szól. Közben odaértek ahhoz a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni. De azok marasztalták: - Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a nap. - Betért tehát, hogy velük maradjon. Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt szemük és fölismerték Őt. De Ő eltűnt előlük. - Még abban az órában útrakeltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták őket: - Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak. - Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél (Luk. 24,13-35).
