A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
46 Igen. Ő Isten Fia voltl Nekem(szól ez Paul), nekem ígérte meg sze- retetét... ! - E néhány év elegendő volt ahhoz, hogy világossá tegye előttem az igazságot; a pokol ott van mindenütt, ahol nincs Jézus Krisztus... Ilyesféleképpen kell valahogy Saul "pálfordulását" is elképzelni. Csakhogy ez jóval nagyobb, sokkal csodálatosabb volt, mint Claude- lé. Lényegében azonban mégis mind a kettőnek lelkében ugyanaz a titokzatos Jézus leplezte le magát... Pál ettől a perctől kezdve nem szűnt meg prédikálni Jézus Krisztusról. Az ő neve és személye ettől kezdve elválaszthatatlan a kinyilatkoztatás és az egyház történetétől. Szellemesen jegyezte meg Aranyszájú szent János erről a csodálatos átalakulásról: - Saul vaksága az egész földkerekség világossága lett. Mert nem a sötétség fekete homálya, hanem a felette nagy fényesség vakította meg. 6. Ki érti ezt? Vajon mi történhetett azalatt a pár hónap alatt, amely Péter pünkösdi prédikációja és Jézus halála között telt el? Honnan vették Jézus egyszerű, tanulatlan és gyáva tanítványai ezt a bátorságot, ezt a bölcsességet, meggyőződést? Es ki, vagy mi adta nekik ezt az ellenállhatatlan erőt, amely egy elfogult, hitevesztett, bizalmatlan, sőt ellenséges környezetben ezreket rántott magával egy ember nevének az erejével? Jézus, a Messiás föltámadt! íme, ez a néhány szó volt a varázsige, amely alig tíz héttel a csúfos kereszthalál után lázba hozta egész Palesztinát. - A tűz a Szentlélek tüze volt. Azért terjedt el oly rohamosan. Nem telt bele harminc év és az egész akkor ismert világ lángban állott; - Jézus tanítványai a hit fáklyájával a kezükben bejárták a Földközi-tenger mellékét Jeruzsálemtől Kis-Azsiáig s onnan Görögországig, sőt egész Rómáig. Ott a Birodalom szívében is ismerték és vallották már, hogy Jézus a Messiás! Mikor szent Pál 58-ban levelet írt a római hívőknek, hálálkodva említi föl, hogy hitüket "az egész világ" dicsérettel emlegeti(Róm. 1.8.) 7. Föltámadott! Természetesen történt valami az előtt a nevezetes pünkösdi tömeges megtérés előtt. Mert akármennyire is könnyen hitt a tömeg, a- zért mégsem hittekvolna huzamosabb ideig a tanítványok nagyhangúnak tetszőkijelentésének, ha a tények nem igazolták volna őket. Vagy ha az egyszerű nép hitelt adott is volna szavuknak, anélkül, hogy bizonyítékot kért volna tőlük; a papok és a törvény ismerői már nem adták meg magukat olyan könnyen. Főleg Saul nem, aki a törvényt
