A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
27 ból ragyogtak palotái, csak a dombok oldaláról nézve keltette azt a benyomást, hogy mérhetetlenül szép, mérhetetlenül gazdag és mérhetetlenül biztos önmagában. Mert, amióta Nagy Konstantin császár székhelyét Konstantinápolyba tette át, Róma élete és dicsősége ha- nyatlani kezdett. A császári rezidencia termei üresen kongtak, a pogány kultusz gyakori szentélyeinek a kapuit végleg bezárták, bennük az enyészet ütött tanyát, fölöslegessé vált középületeknek sem viselték gondját. Róma már csak múltjából élt, nagyszerű emlékeiből és hiú reménykedéseiből. Nagy Theodozius halála után a birodalom végleg két részre szakadt - ma úgy mondanánk, hogy kezdetét vette a decentralizálás, de a történelem folyását ez sem tudta megállítani. Nagy Konstantin halála után 100 esztendő sem telt el és a barbárok Róma falai alá értek. Az első barbár hadvezér, aki avval írta be nevét a történelembe, hogy Rómát bevette, a fiatal gót Alarik volt. A művelt és csak merész vállalkozásoknak élőkatona, az isteniBaltok sarja, a Duna deltájának egy kis szigetén született 375-ben. Szinte még mint gyermeket, túszként küldték a keleti birodalom művelt világába, így ismerkedett meg korán a hellén kultúrával. Hamarosan megmutatta, hogy milyen becsvágy hajtja. A mozgolódó nyugati gőtok vezére lett és megindult, hogy ő, a barbár, először a keletrómai majd a nyugat- római birodalmat megalázza. Végigpusztította Görögországot, bevette Athént és míg maga a görög szobrászat remekeit csodálta és a klasszikus bölcselők írásaiból olvastatott fel magának, katonái öltek, raboltak, nőket gyaláztak meg, törtek-zúztak, romboltak. Spárta, Argos, Korinthos sem kerülte el sorsát. Hiába sietett a nyugatibirodalom császárának Honoriusnak a tábornoka Stilicho a keleti birodalom segítségére, Alariknak sikerült a neki állított csapdából kimenekülnie és a Honoriusra féltékeny Arkadius, a keleti birodalom ura, a barbár hadvezérből császári tábornokot csinált, csak hogy a nyugati birodalom gyámkodásától megszabaduljon. Még füstölögnek a felgyújtott városok, jóformán még el sem temették a meggyilkolt polgárokat, Arkadius kegyének napja annyira beragyogta Alarikot, hogy Illiricum és Hellas kormányzójaként szőhette tovább terveit. Már tudta, hogy a két császár viselkedése segíti majd ahhoz, hogy Rómát eltiporja. Először felső Itáliába tört be avval az ürüggyel, hogy az elmaradt adókat behajtja. Tulajdonképpen a bosszú vezette. Stilichoval akart egyszer s mindenkorra leszámolni. De Honorius apósa és hadvezére ez alkalommal is erősebbnek bizonyult úgy any- nyira, hogy Alarik megalázkodva békét kért és vállalta is a legkeményebb békefeltételt: azt, hogy Pannóniába takarodik.
