A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
24 je Jézust, a számotokra előre elrendelt Messiást. Ót a mennynek kell befogadnia egészen a nagy megújulás koráig, amelyről Isten már régesrégbeszélt szentprőfétáiáltal. Mózes megmondta mgyan- is; Urunk Istenünk hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek testvéreitekközül. Hallgassatok rá mindabban, amitmajd mondnek- tek. Mindazokat pedig, akik nem hallgatnak erre a prófétára, közösítsétek ki a népből. Az összes próféták, Sámueltől kezdve, és aki csak ő utána szólt, szintén ezeket a napokat hirdette. Ti vagytok a prófétáknak és ennek a szövetségnek fiai, amelyet Isten atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódaid által részesül áldásbana föld minden nemzetsége. Isten szolgájának föltámasztása után először hozzátok küldte le őt, hogy áldástokra váljék, hamind- egyitek megtér gonoszságából... (Ap. Csel. 3, 12-26). A főtanácsnak azonban nem tetszett az egész ügy és ezért rögtön a beszéd után odaküldte a templomrendőrséget, hogy tartóztassák le a szónokokat. Másnapmegtörtént akihallgatás. Előállították és faggatni kezdték őket: - Micsoda hatalommal, vagy kinek a nevében tettétek ezt? - Ekkor Péter Szentlélekkel eltelve így válaszolt: - Népünk elöljárói és ti vének, halljátok! Ha ma egy nyomorékon gyakorolt jótett miatt azért hallgattok ki minket, hogy vajon mitől is gyógyult meg, hát tudjátok meg ti mindnyájan és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a segítségével áll ez itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten 1 föltámasztott halottaiból. O az a kő, amelyet ti, építészek, elvetettetek, de mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban, mert nincs más senki az emberek közt az ég alatt, akiben üdvözülni lehetne... Amikor láttákPéter és János bátor szőkimondását, s megtudták, hogy írástudatlan éstanulatlan emberek, meglepődtek. Fölismerték, hogy Jézus kíséretébe tartoztak. Mivel azonban a meggyógyított embert is mellettük látták, semmi ellenvetést nem tehettek. Kiküldték hát őket a gyűlésteremből s aztán így tanakodtak: - Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Hiszen, Jeruzsálem minden lakója tudja s nem is tagadhatjuk, hogy nyilvánvaló csoda történt általuk. De hogy még inkább <el ne terjedjen híre a nép között, fenyegessük meg őket, hogy ne beszéljenek többé senkinek se erről az emberről. Ezután behivatták őket és megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében... Erre Péter és János így válaszolt: - Magatok ítéljétek meg, Isten előtt helyes volna-e inkább rátok hallgatni, mint az Istenre? Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk!
