A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
22 Állami hivatalnokok esküt tesznek, hogy hivatalukat becsülettel fogjak ellátni. Az eskü után valóra kell váltani ígéretüket. A szentmisében mi is ilyen ünnepélyes ígéretet teszünk, amikor Krisztussal és Krisztus által fölajánljuk magunkat az Istennek. A mise végeztével kezdődik igazán a feladatunk. Amit a szentmisén ünnepélyesen megfogadtunk, azt meg kell valósítani a hétköznapi életünkben. így lesz a szentmise igazi imádsággá és Imádássá. A szentmisében Istennek szenteljük magunkat. A szentmise ugyanakkor hitvallás is. Az oltár köré gyülekeznek Isten népének gyermekei. Egy kenyérből táplálkoznak. Egységüknek és kölcsönös szeretetüknek adnak kifejezést a béke jelével: "Ahol ketten vagy hárman az én nevemben összejönnek, ott vagyok közöttük" (Máté 18, 20). Krisztus nevében jönnek össze, Krisztus misztikus teste mintegy megjelenik szemük előtt. Ezt a közösséget a szeretet kapcsolja egymáshoz és Krisztushoz. Krisztus szeretete él bennük. Ennek az egységnek ad kifejezést a vasárnapi misére összegyűlt hívek közössége. A szentmise tehát Krisztus áldozata és ami áldozatunk. Ugyanakkor hitvallás is, ahol kifejezést adunk hitünknek és meggyőződésünknek, hogy mi Krisztushoz tartozunk és egyek vagyunk Krisztusban. Ezt az áldozati lelkületet és egységet kell kifejeznünk a liturgiával. Ennek a fölajánlásnak és egységnek kell kifejezést adni szavainkban és cselekedeteinkben. A régi nyelv és a régi szokások lassan elveszítik értelmüket a modem ember számára. Ezért új nyelven, új, és a mai világban érthető cselekményekbenkell kifejezést adni belső meggyőződésünknek és gondolatainknak. 'Ne védj ük tehát ámultát körmünk szakadtáig. Ragaszkodjunk mindahhoz a múltból, ami lényeges, és ne idegenkedjünk új szavakban és szokásokban kifejezni régi meggyőződésünket. A szentmisével kapcsolatos változások célja, hogy rávilágítsanak a szentmise lényegére. Valljuk meg, hogy nem is olyan régen valóban csak nézőnek éreztük magunkat a szentmisén. Talán csak kötelességből jelentünk meg. Az új liturgia lehetővé teszi azt, hogy részvevők legyünk. Legyünk is résztvevők. Kapcsolódjunk bele a közös imádságba, éneklésbe és cselekményekbe. így adunk kifejezést annak a meggyőződésnek, hogy mi valóban Krisztus követői vagyunk. Amint Krisztus az Atyának szentelte életét, úgy mi is Őáltala, Ővele és Őbenne ajánljuk fel önmagunkat engesztelő, dicsőítő és hálaadó áldozatul.