A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
27 Jézus kétségkívül nagyobb volt valamennyiüknél. De ő is csak volt. A város szélén még mindig áll a kereszt, amelyen befejezte áldásos életét... János ott volt és hallotta, amikor így kiáltott föl (röviddel halála előtt): - Istenem, Istenem! miért hagytál el engem? Aztán meghalt Jézus, a Mester... Vele sírba szállt a hívők reménysége is... Pedig csak bele kellett volna tekinteniük a szent könyvekbe. A próféták könyve kezükben, szívükben volt. Az lett volna a kulcs, amely szomorú börtönük ajtaját egyedül ki tudta volna nyitni. Qkazonbannem tudták, hogy az, amit kezükben tartanak, a szabadulás kulcsa... S nem is sejtették mindaddig, míg jött Valaki, aki fölnyitotta szemüket... A próféták könyvében ugyanis meg volt írva, hogyha ennyi és ennyi idő eltelt, beteljesedik a jövendölés és fólkenetik a szentek Szentje. // f 0 lesz a Krisztus, azaz a Messiás, Izrael vezére. Am egy bizonyos idő múlva megölik a Krisztust, és a nép, amely őt megtagadja, nem lesz többé. így jövendölt Dániel már 600 évvel ezelőtt az eljövendő Messiásról. Jézus maga is többször célzásttett közeli halálára, sőt arra is, hogy erőszakos halált fog halni. Azt is megmondotta, hogy a nép és aszent város el fog pusztulni... Ám ezekre senki sem gondolt ezekben a vigasztalan órákban. Aminthogy az sem jutott egyiküknek se eszébe, hogy fölidézze magában Izaiás próféta mondását a titokzatos Valakiről, Jávé szenvedőszolgá- járól, a szelíd Bárányról, akit erőszakkal visznek az áldozat helyére az élők sorából* meghal ugyan, de nem kényszerűségből, hanem mert maga akarja... (íz. 43.) Es még sok egyéb is meg volt írva a prófétáknál, de nem volt senki, aki a homályos, titokzatos szavakba burkolt Titokzatos Valakiben a kereszten függő Jézust fölismerte volna... A tanítványok, Jézus hűséges barátai és jóakarói számára aMester meghalt. S a fekete sír kioltotta az ő hitük örömét is...
