A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
20 A nyelvelc adománya. A nyelvek adománya nem kizárólagos sajátossága a pünkösdistáknak, mert más felekezetekhez tar- tozókis részesedtekbenne. A pünkösdisták azt tartják azonban, hogy mindenki szükségképpen részesül ebben, aki elnyeri aSzentlélekke- resztségét. Ebben nem értenek velük egyet mások, s még olyanok is elszakadtak tőlük emiatt, akik egyébként hisznek a nyelvek adományában, mint pl. a Szentség (Holiness) mozgalom hívei. A katolikusok és protestánsok sem tagadják, hogy van a Szenti éleknek egy ilyen adománya, azonban azt tartják, hogy abban csak az első századokban részesültek a hívők nagy mértékben, s azóta nagyon ritka, hogy valaki elnyeri. A nyelvek adományának többféle megnyilvánulásmódja van Néha nem összefüggőmondatokban beszélaz illető, hanem csakartikulátlanhangokat ad ki. Más alkalommal valamely modern, vagy régi nyelven beszél, tökéletes nyelvtannal és kiejtéssel, anélkül, hogy azt a nyelvet valaha is tanulta, vagy hallotta volna. Az, aki oly nyelven beszél, nem tudja, hogy mit mond; sem azt, hogy milyen nyelven beszél, de nem egy esetben akadt a jelenlévők között valaki, aki ismerte az illető nyelvet. A felismert nyelvek között szerepeltek, modern nyelvek, mint lengyel és olasz, vagy régi nyelvek, mint ó-arab és héber. Már említettük a zsidó férfi esetét, aki személyes üzenetet kapott így héber nyelven olyantól, aki sohasem tanulta ezt a nyelvet. Ilyen esetben még az a feltevés sem használható, hogy talán valamikor hallott szöveget ismétel az illető félig-meddig hipnotikus állapotban. Még feltűnőbb jelenség, hogy akik megkapják a nyelvek adományát, azok azt tetszés szerint használni is tudják, és nem tudják, hogy mit mondanak, mégis úgy érzik, ezáltal közelebbi kapcsolatba kerülnek Istennel. A pünkösdisták ezt mintegy csodának tekintik. A nyelvek magyarázója a vallásos összejöveteleken szintén nem érti az illető nyelvet, és rendszerint nem szóról-szóra fordítja azt le, hanem csak annak értelmét foglalja össze néhány mondatban. Szent Pál akorintusiákhoz írt levelében csak akkor engedélyezte a nyelveken mondott imát, ha van jelen valaki, aki meg tudja magyarázn annak értelmét. Egyébként magánimaként ajánlotta csak a nyelvel adományának használatát. - "Aki ugyanis az elragadtatás nyelvér szól, nem emberekhez beszél, hanem az Istenhez. Senki sem érti hiszen a Létektől indíttatva titokzatos dolgokat mond... Aki az elragadtatás nyelvén szól, csak a maga lelki épülését szolgálja ...
