A Szív, 1971 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
7 Ott ment velük az emmauszi úton, de ok fel nem ismerték. Hallgatta megrendült elbeszélésüket a történtekről; ... "azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt, de keresztre feszítették". íme, még a tanítványok is - akik mindennap vele voltak, s akiknek többször is kijelentette, hogy fel fog támadni a halálból - Krisztus keresztrefeszítésével befejezettnek láttak egy biztosan indult történetet. Pedig akkor már Jé- ruzsálem-szerte elterjedt a feltámadás híre. Mégsem hitték, mert nem voltak jelen annak a titokzatos éjszakának nagy eseményén, m elyet m ég m aguk az evan- ■ gélisták sem írtakle, mintha ezzel is jeleznék; Krisztus feltámadásának tényét nem lehet a mi térbe és időbe zárt világunknak oldaláról nézni. Itt valami egészen más történt, mint anaimi ifjú vagy Lázár feltámasztásánál. S hogy később mégis "tanúivá" lettek ennek a más síkon megvalósult és egyáltalán nem emberi szerkezetű történetnek, mely Jézus feltámadásával elkezdődött- és azóta is jelen van az egyház életében - az csak úgy lehetett, hogy megtanultak belelátni azokba a történésekbe is, melyeknek színtere ugyan az emberi élet, megértésük azonbankívül esik az evilági kategóriákon. Megnyitották lelkűket, szívüket, egész életüket a feltámadás üzenetének befogadására. Ez a megnyíltsá- guk - amit ma hitnek nevezünk - bátorította fel őket annak a kockázatnak vállalására is, hogy Krisztus feltámadásának egész jelentőségében és következményeiben találják meg a küzdelmekkel mindig teljes emberi élet értelmét és a halálon is túlmutató örök élet útjait. Könnyű volt a tanítványoknak és kortársaknak - mondhatja a mai ember- hiszen ha nem is voltak jelen Krisztus feltámadásának eseményeinél, később még többször is találkoztak a Feltámadot- tal. Hallották szavát, megtapogathatták sebeit, ettek vele és különböző helyzetekben érzékelték valóságos jelenlétét. Világba való szétküldetésük megbízását
